HETI KERTBARÁT HÍRLEVÉL

50. hét - december 13-19.

Értesítem a kedves olvasókat, hogy a jövő héten a karácsonyi ünnepek miatt dupla számmal jelentkezem, hogy Karácsonykor ne zavarjak.


Linkajánló

A Heti Agrobiznisz (http://www.agroservice.hu/hab/hab.htm) egy internetes hetilap, mely nemcsak kertészettel, hanem mindenféle agrártémával foglalkozik beleértve az állattenyésztést is. Főleg újságcikkekből idéz. A héten talán legérdekesebb a biodízelről szóló:

Magyar biodízelolaj a láthatáron * Ikerterméke az olajpogácsa

Az utóbbi hetekben – némi túlzással – többet hallottunk-olvastunk a biodízelolajról, mint a mögöttünk hagyott évtizedben együttvéve. Ennek legfôbb oka, hogy a repcébôl készített üzemanyag állhatatos szószólójának bizonyuló földmuvelésügyi miniszter nyomására jövôre jövedéki termék lesz ugyan a biodízel, ám nulla adókulccsal. A bejelentést követô hétvégén már be is érkezett az országba az elsô, 27 ezer literes szállítmány és Szabolcs-Szatmárban – a Mátészalkára tervezett új magyar biodízelolaj-gyártó üzem közelében – számos traktorral nyilvános bemutatót tartottak. A gépek szokványosan pöfögtek, legfeljebb vezetôik gondolkodhattak el, milyen érzés mezôgazdasági terménybôl gyártott naftával szántani-vetni.

Voltaképpen mi a biodízelolaj vagy egyszeruen szólva a biodízel? – kérdeztem a téma egyik legjobb hazai ismerôjét, a GATE Gépészmérnöki Kara Jármu és Hôtechnikai Tanszékének egyetemi docensét. Dr. Jánosi László elmondta: a világon 100-120-féle növénybôl lehet kémiai eljárással motorok hajtására alkalmas olajat elôállítani. A dízelmotor atyja, Rudolf Diesel is mogyoróolajjal üzemeltette eleinte korszakalkotó találmányát. Földrészünkön a fejlett nyugati államokban az Európai Unió agrárszabályozásának hathatós támogatásával jellemzôen a repcébôl készített repce metilésztert (angol rövidítése RME) használják a gázolajat helyettesítô biodízelként. Ezekben az országokban hatalmas, évi húszezer és kétszázezer tonna közötti kapacitású észterezôüzemekben állítják elô a repceolajból a biodízelt. Noha Németországban, Franciaországban vagy a szomszédos Ausztriában a benzinkutaknál is lehet a természetbarát üzemanyagból tankolni, az összes dízelolajnak csupán a töredéke biodízel. A tervek szerint Ausztriában például jövôre a felhasznált dízelüzemanyag egy százaléka készül majd repcébôl.

A magyar szakértô is az ausztriai Bruckban muködô növényolaj-észterezô üzembôl vásárolta azt a harmincezer liternyi biodízelt, amit az utóbbi hét esztendôben elfüstöltek a gödöllôi tartamkísérletekben. A világ második legnagyobb motorgyártójától, az angol Perkins cégtôl kapták a megbízást: vizsgálják meg, miként muködnek különbözô motortípusaik biodízellel. (A vállalat egyébként beszállítója az egyetemmel hagyományosan jó kapcsolatban lévô, kombájnjairól közismert Claas cégnek.) A motorok külön beszabályozást sem igényeltek, több száz órán át jól muködtek az adalékanyag nélküli repce biodízellel. A kipufogógázok összetétele lényegében a hagyományos dízelolajéhoz hasonló volt, noha a laboratóriumi vizsgálatok szerint az igen káros nitrogén-oxid negyedével csökkent, a korom pedig egyszeruen eltunt a biodízellel hajtott Perkins motorok melléktermékébôl.

Az ismétlôdô energiaválságok újra és újra lökést adtak ugyan a biológiai üzemanyagoknak, ám újabban a környezet védelmével összefüggô érvek szólnak erôsebben mellettük. Különösen a szén-dioxid kibocsátására igaz ez, hiszen lényegében ugyanannyi gáz kerül vissza az elégetéskor a levegôbe, mint amennyit a növények az asszimiláció során felhasználtak. A szénnel és más szénhidrogén-származékokkal viszont az évmilliók során megkötött szén-dioxidot szabadítja magára az emberiség. Csakhogy itt is közbeszól a föníciaiak áldást-átkot hozó találmánya, a pénz. Hiszen hiába a mégoly nemes érvelés, ha a biodízel összehasonlíthatatlanul drágább, mint a gázolaj, ráadásul tetemes adóbevételektôl esik el általa az állam.

Jánosi László szerint a biodízellel szembeni ellenérzések nem kis részben abból a hibás feltételezésbôl táplálkoznak, hogy az teljesen felváltja, felválthatja a hagyományos energiaforrásokat. Holott szó sincs errôl, hiszen az legfeljebb a mezôgazdaság egy kis részének ad esélyt az önfenntartásra, s kínál munkalehetôséget. Hiszen a repce termesztése révén elôállított üzemanyaggal muködhetnek a traktorok, a mellék- vagy inkább ikerterméknek számító fehérjedús olajpogácsa pedig az állatok takarmányozására használható fel. (Az észterezéskor keletkezô glicerin a vegyipar alapanyaga.) A biodízel magas költségei miatt csak az olajos növények teljes hasznosításával számoló komplex megoldások jöhetnek számításba.

Hazai biodízelgyártás híján nincsenek magyar tapasztalatokon nyugvó adatok sem. Jánosi László és munkatársa nemrég elkészítették és szabadalmi oltalom alá helyezték az úgynevezett biodízelgyártó konténerüzem tervét. A teherautóval tetszôleges helyre szállítható berendezéssel a 30-50 kilométeres körzetben termelô gazdák társulásainak kínálnak elsôsorban saját célú feldolgozási lehetôséget. Modellszámításaik alapján egy-egy ilyen konténerüzemben évente 500 tonna nyers repceolajból mintegy 400 tonna biodízelt gyártanának. Igen jelentôs mértékben a termésátlagtól, valamint az olajtartalomtól és az észterezés hatásfokától függôen egy liter üzemanyag költsége 70 és 150 forint (egy liter gázolaj önköltsége 30-40 forint, árát a különféle adók emelik 200 forint közelébe), az egy hektáron termelhetô biodízel mennyisége pedig 570 és 1780 liter közötti. Egy konténerüzem 1999. májusi árakon kalkulált anyagköltsége hozzávetôleg 12 millió forint.

Hogy lesz-e, s ha igen, akkor mikor és milyen feltételekkel magyar biodízel, azt egyelôre nehéz megmondani. A megújuló és környezetbarát energiaforrás versenyképessége érdekében az elsô lépést megtette a kormányzat. Az adómentességet kimondó állami akarat után jöhet az aprómunka: a repcetermesztés megszervezésétôl kezdôdôen az olaj kisajtolásán, majd észterezésén át egészen a felhasználás olyan megvalósításáig, hogy abból ne lehessenek újabb olajügyek az országban. Ha mindez sikerül, az elsôsorban a mezôgazdaságból élô, illetve a vidéki emberek számára kínál új ön- és közmegvalósítási esélyt.
(Szabad Fold, 1999. november 23.)


Általános

Biogazda tanfolyamok indulnak januárban a Biokultúra Egyesület szervezésében 4 helyszínen:

Ajka és környéke (Érd.: Kun Gyula, Tel.: 88/213-769)

Budakeszi (Érd.: Bordás Varga Nóra, Tel.: 26/372-374)

Szarvas (Érd.: Demeter Péter, Tel.: 66/313-389)

Vásárosnamény (Érd.: Szász Ferenc, Tel.: 45/435-345)


Gyümölcstermesztés

Egy érdekes megfigyelésről számol be a Kertészet és Szőlészet legújabb száma, mely szerint ha kakukkfüvet teszünk a betárolt alma mellé, az jelentősen csökkenti a romlást.
Más biokertészek a zeolittartalmú Melioritban tárolják az almát, amit majd tavasszal kiszórnak a kertbe, így kettős hasznot hajt.


Szőlőtermesztés

Az újbor fejtésével ne késlekedjünk, december közepéig már az utóerjedés is lezajlik, tehát nem szabad halogatni a bor elválasztását a seprőtől.
A fogadó hordót alaposan mossuk ki és kénezzük le. A fejtést úgy végezzük, hogy a bor minél kevesebb ideig érintkezzen a levegővel, tehát legjobb mindjárt a fogadó hordóba fejteni.
A seprőt a hordóból kiszedve üvegballonban tárolhatjuk, leülepedve a tetejéről még valamennyi tiszta bort leszívhatunk.
A bort sohase hagyjuk darabban, töltsük tele edényeinket!


Dísznövény

Most az öntözésről szólok, melyre télen is oda kell figyelni és nemcsak a kiszáradás miatt...

Sok növény pusztulását okozza a helytelen öntözés. Szabályt felállítani az öntözésre nem lehet, mert sok tényező befolyásolja. A nem szélsőséges vízigényű növényeknél legjobb, ha a cserép földjét kísérjük figyelemmel. Amikor a föld már porhanyósodni kezd, alaposan megöntözzük. A cserépbe már jól begyökeresedett, nagy levelű vagy dús lombú növények gyorsabban száradnak ki, mint a gyenge gyökérzetű, kis lombú növények. A puha, vékony levelűek vízigénye szintén nagyobb, mint a vastag, bőrszerű, szöszös vagy viaszbevonatú levelűeké. Az előbbieket tehát gyakrabban kell öntöznünk.
A nem elegendő öntözés a növény pusztulását okozza, de akkor is elpusztul a növény, ha túlöntözzük. A túl sok víz a cserép földjéből kiszorítja a levegőt, a gyökér életfolyamataiban zavar áll be, elpusztul, s természetesen a növény föld feletti része is vele pusztul. Sok esetben előre figyelmeztet erre a növény leveleinek világossárga színeződése. A legfőbb esetben ilyenkor még segíthetünk. 'Üssük ki a cserépből a növényt, nézzük meg a gyökereit. Ha azok egészségesek és a cserép alsó vízkivezető nyílása nem tömődött el (dugulás esetén szabaddá tesszük), - a növényt visszahelyezzük a cserépbe. A felső földréteget fellazítjuk, az öntözést a következő időkben mérsékeljük, s a növény ismét egészséges lesz. Ha ellenben a gyökerei már pusztulásnak indultak, akkor a földlabdát lebontjuk a gyökerekről, az elpusztultakat éles késsel az egészséges részig visszavágjuk, és friss földbe, rendszerint kisebb cserépbe átültetjük, s mérsékelten öntözzük. Néhány hétig ne állítsuk napra vagy túl szellős helyre. A túlöntözés tünetei különösen azokon a növényeken mutatkoznak, amelyek alatt a tányérban víz áll. A tányérból az öntözés után a vizet mindig öntsük ki. Természetesen a mocsári növények, pl. Cyperus, meleg szobában vízbe állítva is nevelhetők. Minden növényünknél szabálynak vehetjük, hogy ha az öntözés szükséges, akkor ez alapos legyen, a földlabdát nedvesítse át egészen. Ha kevés vízzel öntözzük; akár gyakrabban is, a földlabda felső része lesz csak nedves, különösen a nagyobb cserepekben, alul a gyökerek szárazságtól szenvednek. Előfordulhat, hogy egy-egy növényünk nagyon kiszárad, levelei lankadnak. Ebben az esetben állítsuk vízbe a cserepet és addig hagyjuk ott, míg felszívja a földlabda a vizet. Ha nincs nagyobb víztartó edényünk, akkor többször öntözzük és permetezzük meg jól a növényt. A lankadás káros a növényre, többszöri eset után sárgulnak a levelei.
A téli időszakban történő öntözéssel kapcsolatos gyakorlati megfigyelés, hogy a hőigényüknél alacsonyabb hőfokon telelő növények túlöntözés esetén gyökérrothadásban elpusztulnak. Igen sok Sansevieriának ez okozza a téli pusztulását. A nyári időszakban az öntözés természetesen bőségesebb lehet, de mindig a növény vízigényéhez szabjuk. Figyeljük meg, hogy a következő öntözésig mennyire használta fel a vizet. Így rövidesen minden növényünk vízigényét megismerjük, s ez sokban elősegíti az eredményes munkát.
Öntözésre mindig olyan vizet használjunk, melynek hőfoka egyezik a szoba hőmérsékletével. A növények leveleit a portól 1-2 hetenként szivaccsal vagy puha ruhával mossuk le. Az apróbb levelűeket, a tüskéseket erősebb permetezéssel tisztíthatjuk meg. Az öntözéshez kis kanna szükséges, finomabb szórórózsával. Permetezéshez rendszerint megfelel az olcsó fújó-permetező.

(Szűcs Lajos: Növények a lakásban)

Ha vágott virágot kapunk tegyük lágy vízbe (öntözéshez is ez a legjobb), és adjunk a vízbe cukrot 1,5-2 %-ban.
De legjobb ha veszünk vágottvirág-tartósítót a gazda-boltokban, melyben savanyítóoldat is van - ami a legkedvezőbb 3-3,5 pH-t is biztosítja - , valamint biológiai baktérium- és gombaölőszer.

Az afrikai ibolyát (Saintpaulia ionantha) sokan fokföldi ibolyaként ismerik, de mivel az őshazája nem a Fokföld, hanem a kelet-afrikai Uzambara hegység, ezért helyesen afrikai ibolya.
Szinte egész évben folyamatosan hozza kék, ibolya, rózsaszín, tarka vagy telt virágait.
Gondozásánál ügyeljünk arra, hogy a tőrózsát ne érje hideg víz és erős napfény, mert foltos lesz. Csak a talajt öntözzük, ne a leveleket! Emellett fény- és páraigényes, csak ilyen körülmények között érzi jól magát.
Havonta kétszer érdemes tápoldatozni.
Átültetéskor tőosztással szedjük szét az idősebb töveket. Levéldugványról is szaporíthatjuk. Ilyenkor a teljesen kifejlődött leveleket 3-4 cm-es levélnyéllel ültessük el hansági tőzegbe. Nedvesen tartva két hónap múlva kifejlődik az új kis növény és újabb két hónap múlva már virágzik is.


VÁLASZOK

Sajnos nem tudom mi az oka, mert sokminden lehet.
Valamilyen betegség, kártevő a legvalószínűbb, de ha nem volt kukacos
akkor a sharka-vírusra gyanakszom, vagy másnéven himlő, régebben írtam
is róla. A gyümölcsökön nem nagyon látszik, de azért a hús vöröses és
nem egyenletes a héja.
Leginkább a besztercei szilva érzékeny rá, úgyhogy nagyon valószínű,
hogy ezt kapta el. Ha pedig megkapta, akkor már nem lehet védekezni
ellene. Egyedüli megoldás a fertőzött fák kivágása.
A levéltetvek terjesztik.