HETI KERTBARÁT HÍRLEVÉL

49. hét - december 6-12.

 


Linkajánló

A http://www.arbor.kee.hu/ - n nemcsak a Budai Arborétummal ismerkedhetünk meg, hanem a MABOSZ címszó alatt a hazai arborétumok, botanikuskertek jó részével is. Ezenkívül még zöldségtermesztési információkhoz és a Magyar Hegymászó Klubhoz is eljuthatunk.

A http://www.extra.hu/ginkgo/ - n egy kertépítő munkáival ismerkedhetünk meg.

A http://www.extra.hu/kertmester/ - n fűnyírókról kapunk információt.


Általános

Rendszeresen ellenőrizzük a betárolt zöldséget, gyümölcsöt, virághagymákat, gumókat, és a hibásakat távolítsuk el.

A különféle konyhakerti molyok témájánál elfelejtettem megemlíteni, hogy kapható ellenük feromonos csapda. (A Nyugati pu. melletti Hermesben láttam.)

A fagyok enyhülésével a földdel takart tárolóprizmákat kissé nyissuk meg, szellőztessük.


Dísznövény

Sokszor kérdezik kedves olvasóim, hogy miért sárgulnak és hullanak le kedvenc szobanövényeik levelei.
Ezt így távolból nagyon nehéz megválaszolni, mivel nagyon sok oka lehet.
Az okokról egy összefoglalót idézek Komiszár Lajos: Válaszok szobanövénykedvelők kérdéseire c. könyvéből.

"Miért sárgulnak a levelek?
A levelek eredeti zöld színének elhalványodását és sajátos szép színeződésük fakulását leggyakrabban a fényszegénység idézi elő. Ilyenkor többnyire csak annyit tehetünk, hogy az ablakhoz közelebb m;ás, jobb megvilágítású helyre tesszük át fényhiánytól sárguló növényinket.
A fényfelesleg sárga égésfoltokat okozhat leveleken. Elsősorban akkor, ha az árnyéktűrő növényeket éri tartósan erős napfény. A fénykedvelők is megperzselődhetnek hirtelen, tűző napra kerülve különösen déli fekvésű helyen és akkor, ha leveleiken az öntözéstől, permetezéstől vízcseppek maradnak vissza. Ezek összegyűjtik a napsugarakat, amitől alattuk "kiég" a levélfelület. Ez ellen csak az árnyékolás és a gondosabb öntözés, permetezés hatásos.
A rekkenő nyári meleg és télen a központi fűtés által okozott túlzott légszárazság olyan nagyfokú vízvesztést okoz, hogy miatta a levelek a csúcsuktól és a szélüktől kezdenek el sárgulni, beszáradni. Ez úgy csökkenthető, ha vízzel telt párologtatóedényt helyezünk növények közé. Hasonló tüneteket okoz a rendszertelen öntözésből és a kevés víz adagolásából eredő gyakori kiszáradás, vagy az egyszeri alapos kiszáradás is. Ezek azonban gondos öntözéssel elkerülhetők. A már elszáradt levélrészek nyugodtan levághatók, hogy ne csúfítsák a növényt. Vékony csík maradjon csak vissza belőlük, mert ha az egészséges részig teljesen levágjuk, gyorsabban továbbszárad.
A túlöntözés, az alacsony hőmérséklet, a kiszáradás, a túl tömény tápoldat adagolása miatt megindult gyökérpusztulást is előbb-utóbb a levelek sárgulása követi. Ezért, ha a levelek sárgulnak, mind emeljük ki a gyökérlabdát, és szükséges esetben gyors beavatkozással állítsuk meg a gyökerek további pusztulását.
Ha a növényeknek valamennyi levele világoszöldre változik és nem fejlődik ki tökéletesen, a nitrogénellátás elégtelen, ami nitrogén műtrágya adagolásával orvosolható. A sárguló, de az érhálózata mentén zölden maradó levelek a vashiányt jelzik. Visszazöldülnek a levelek, ha az öntözővízben több alkalommal feloldunk literenként késhegynyi vasgálicot, vagy Kloroferm 4, még inkább Sequestren, esetleg Ferrofarm vagy Fitohorm, illetve Folisol Fe 1-2 ezrelékes oldatával permetezünk. Megszüntethető az ilyen levélsárgulás a többi kis mennyiségben szükséges anyag esetenkénti hiányának gyógyítására alkalmas wuxalos vagy mikramidos lombtrágyázással is.
A leveleken kisárguló, gyűrű alakú vagy kanyargó foltok legtöbbször az alacsony hőmérsékletű öntözővíztől erednek.
Az említett levélsárgulásokat ne tévesszük össze a különféle kártékony élő szervezetek elszaporodása nyomán bekövetkező levélszínváltásokkal. Számítanunk kell a természetes elöregedéssel járó levélfakulásra, vagyis a levelek csúcsától kiinduló egynemű levélsárgulásra, amely megelőzi a megöregedett levelek megbarnulását, elszáradását és lehullását.

Miért hullanak a levelek?
Sajnos elég gyakori, hogy az addig szép, sokszor már többméteres és teljesen egészségesnek látszó növények egyikének-másikának vagy egyszerre többnek is hirtelen elkezdenek sárgulni, száradni, hullani a levelei úgy, hogy szinte egyik napról a másikra elvesztik lombozatuk egy részét.
A nagymértékű és gyors levélhullás egyik leggyakoribb okozója a huzat. Sokszor észre sem vesszük, mikor kerül huzatba a növény, csak a következményére figyelünk fel. Ezért mindig úgy válasszuk meg a növény helyét, hogy ne kerüljenek ablak és ajtó vonalába, ahol ezek jó záródása esetén is megmaradó réseken át beáramló levegő és minden egyes ajtónyitáskor feltámadó huzat érné őket. Ugyanezért ne kerüljenek egymásba nyíló helyiség ablakai, ajtajai közé se.
Megfáznak a növények és lehullatják a leveleiket a helytelen szellőztetés miatt is. A növényeket körülvevő légtér lehűlése is előidézi levélhullást, minél gyorsabb, erősebb a lehűlés, és minél hosszabb ideig tart. Ezért nem szabad meleg szobából hirtelen hideg helyre átvinni a növényeket vagy akár csak néhány napra is fűtés nélkül hagyni azokat, amelyek egyébként jól fűtött helyiségben vannak. Az egyszerű helyváltoztatás is kiválthat levélhullást, elsősorban a már hosszabb ideje azonos helyen levő növényeknél. Kiváltképpen akkor, ha sokban különböznek az eredeti és az újabb hely növények szempontjából fontos adottságai.
A levélhullás gyakori előidézője a túlöntözés. Az ebből eredő bajt általában csak akkor vesszük észre, amikor a levelek elsápadna vagy már kezdenek hullani, és a tartóedényből kiemelt gyökérlabda felszínén levő gyökérrészek barna színe jelzi, hogy pusztulásnak indultak. Ilyenkor azonnali átültetéssel egybekötött gyökérkezeléssel menthető meg a növény.
Előfordulhat, hogy a gyökérlabda kiszáradása miatt hullanak a levelek. Ha sikerül a gyökérlabdát hamarosan újra átnedvesíteni anélkül, hogy túl vizessé, levegőtlenné válna, megállíthatjuk a levélhullást. Veszélyesebb, ha rendszeresen, sőt viszonylag gyakran, de mindig csak kis vízadaggal öntözzük a növényeket. Ilyenkor ugyan gyökérlabdájuk felső része mindig nyirkos lesz, néha még túlzottan is, alatta viszont szinte teljesen kiszárad a föld. Az a növény, amelyik leveleit emiatt kezdi hullatni, még akkor sem biztos, hogy megmarad, ha elpusztult gyökérrészeinek, szárrészeinek lemetszése és földlabdájának teljes átnedvesítése után a továbbiakban meleg helyen tartjuk, nagyon gondos öntözéssel.
Az ismertetett okok bármelyike miatt pusztuló, leveleit hullató legyengült növényeket állati kártevők és növényi betegségokozók is könnyen megtámadhatják. Ezek azonban többnyire csak másodlagosan telepednek meg rajtuk, ezért ha van is a levelét hullató növényeinken valamilyen káros élő szervezet, akkor sem valószínű, hogy ezek okozták a levelek pusztulását. Mindig a levélpusztulás alapvető okát kell megszüntetnünk, és csak utána kezdjünk az időközben feltűnt káros élő szervezetek ellen védekezni."

Egy új szobanövényre hívta fel a figyelmünkat a Kert. és Sz. 99/48. száma.

"…karácsonyra ajánlják a kereskedők a még kevéssé ismert, ezért csak korlátozott mennyiségben kapható Ardisia crenatát, a fodros csúcsvirágot.
Bogyói októberben kezdenek színesedni és november elejére nyerik el égőpiros színüket. Növekvő népszerűségét érdekes alakjának is köszönheti. A bogyók gallérszerűen, a bokor alsó részén helyezkednek el, felettük tömött, gömb alakú levélkorona díszlik. A 14-es vagy 17-es cserépben 40-60 centiméter magas növényeket értékesítenek a holland virágkereskedők. Értéküket a rajtuk növekedett bogyók száma határozza meg.
Sajnos igen lassan növő, igényes növény, ezért valószínűleg nem válik a mikulásvirághoz hasonló sikernövénnyé. Napos, de ne túl meleg helyet keressünk számára. A meleg, száraz levegő a bogyók összeszáradásához és hullásához vezethet. A szoba hőmérséklete azonban ne legyen 16 C-foknál alacsonyabb. Kéthetente tápoldatozzuk.
Apró, fehér virágai tavasszal nyílnak. Nyáron a kertbe vagy az erkélyre is rakhatjuk. Ha betartjuk az utasításokat, akár hónapokig is díszíti szobánkat, illetve a következő évben ismét piros bogyókkal hálálja meg a gondoskodást."
Holland Virágiroda


VÁLASZOK

A mellékelt virág az Amorphophallus (óriáskontyvirág) nemzetségbe tartozik, lehetséges, hogy az A. rivieri, a leopárdkontyvirág.
Gumós évelők, nyáron bőséges öntözést, jó talajt és tápanyagot igényelnek, de télen felszedve, száraz, hűvös helyen kell tartani a gumóit. Kinnthagyva mindenképp megfagy, 10 C-ot visel csak el.

Ennek örülök. Minimális öntözést igényelnek, tehát csak arra kell vigyázni, hogy ki ne száradjanak. Tápoldatozni nem szükséges. Amikor a hajtások kb. 5 cm hosszúak lesznek akkor kell világos, hűvös szobába vinni. Sok sikert!

Igen, én is kipróbáltam és tényleg nem működik az űrlapküldő. Fogalmam sincs miért, én semmit nem változtattam rajta, de az extra állandóan "korszerűsíti" a rendszert, ennek lett a következménye, hogy a számlálóm is lenullázódott és új "Olvasók könyve"-t kellett létrehoznom, mert a régi nyomtalanul megszűnt. Az űrlapküldő is az extra szolgáltatása, én nem értek a programozáshoz, csak követtem amit írtak. Most már úgyis hamarosan keresnem kell egy másik szolgáltatót, márcsak a 20 MB-s korlát miatt is.

Ez egy jó kérdés. A tuják sok mindenre elég érzékenyek.
Bár az agyagos talajt szeretik, lehet, hogy a túl esős év ártott meg nekik, ugyanis nem bírják ha nem jut levegőhöz a talaj. Ez akkor is gond lehet kötött talajnál, ha nagyon megtapossák a talajt körülöttük.
Tavasszal vagy ha nem fagyott a talaj próbálja meg felásni a talajt körülöttük hátha segít valamit.
Nyáron pedig párásítani kell ha száraz az idő. De jobb ha mindjárt olyan helyet választunk számára, ahol nem forrósodik fel túlságosan, tehát ne betonfalak elé déli fekvésbe. Ültessük csoportosan más növények társaságába!
Még egy tanács: A tujáknak sokat árthat a felfagyás, az apró gyökerek elszakadása a talaj megfagyása és kiolvadása miatti térfogatváltozás miatt. Ezért szokták mulcsozni, vagyis lombbal, trágyával vastagon letakarják a tövét. Az erős szél is kiszáríthatja, ezért szélvédett helyre tanácsos ültetni.
A 'Smaragd' egyébként az egyik legszebb tuja.

Ha túl lágy a bora és csak házi használatra kerül akkor citromsavat lehet hozzá adni, 1-2 dkg/100 l mennyiségben.
A savtartalmat kisebb kémialaborban titrálással meg lehet határozni, ami azt jelenti, hogy indikátor jelenlétében mérik, hogy mennyi lúggal lehet közömbösíteni. Valami középiskolás kémia laborba kéne elvinni.
De az eredményt nem lehet abszolút számokkal kiértékelni, mert a testes, nehéz vagy édeskés borok 1% savnál is kellemesek lehetnek, míg a könnyű, vékony borok 0,5-0,6% felett már igen savanyúak.
Ezért szerintem ízleléssel épp elég meghatározni.
A savcsökkentéshez tiszta szénsavas meszet lehet használni. 0,1%-os csökkentéshez hl-ként 67g mész kell. De 200g felett nem ajánlatos adni, mert kellemetlen lúgos vagy földízű lesz a bor.
A szűrésre nagyüzemekben millió féle speciális gép van. Házilag azért nem tudok módszert, mert nem vagyok benne a gyakorlatban. Az oktatásban pedig sajnos csak a nagyüzemi módszereket erőltették.
Nagyobb borászati szaküzletekben próbáljon meg érdeklődni, vagy szakkönyvekben. A kert lista is jól szolgálna ilyen esetben ha több borász tagja is lenne. Rá lehetne kérdezni.
Szűrés helyett derítést is lehet alkalmazni, ami azon alapul, hogy a borhoz adunk valamilyen anyagot ami megköti annak zavarosságot okozó részeit és azokkal együtt leülepszik. A gyakorlatban a zselatinos, csersavas és a bentonitos terjedt el. Mellékelem a módszert Prohászka Ferenc: Szőlő és bor című könyvéből.

 

"Zselatinos, csersavas derítés
A zselatin és a csersav a borban egymással oldhatatlan csapadék képez, amely hamarosan leülepszik, közben magával viszi a bor zavarosságát okozó részecskéket is.
A zselatin tiszta enyv, a csersav sárgás, fanyar ízű por. A zselatint mindig csersavval együtt adjuk, savanyú borhoz 2:1 arányban (2 rész zselatin, egy rész csersav), savszegény vagy nyálkás borhoz 3:2 arányban (másfél rész zselatin, egy rész csersav). Ha ebben az arányban adagolva nem adna csapadékot (nem derítene), emeljük a csersavarányt 1:1-re vagy még nagyobbra. A zselatinból hektoliterenként 4-20 g-ot, és hozzá 2-16 g csersavat szoktunk használni. Nagyobb adag derítőszer a bor színét világosabbá teszi, ezért vörösborokhoz csak kis adagot használhatunk, fehérboroknál viszont egyes esetekben még előnyös is a színcsökkenés. Zavarosabb borhoz, vagy ha gyorsabb tisztulást akarunk elérni, nagyobb adagot, a tisztábbhoz kevesebbet keverünk. Legtöbbször hektoliterenként 8 g zselatinnal és 4-6 g csersavval is jó eredményt érhetünk el.
A derítés mértékét először próbaderítéssel 1/2 vagy 1 l-es mintákon kísérletezzük ki úgy, ahogy azt a savcsökkentésnél leírtuk. A derítőanyag az üvegben gyorsan leülepszik, és három-öt nap múlva megállapítható, hogy melyik összetételű minta hat jobban.
A következőképpen derítsünk.
Kimérjük a szükséges mennyiségű zselatint és csersavat. A zselatint kétszer megmossuk, majd 10-24 óráig hideg vízben duzzasztjuk, áztatjuk, azután kevés vízzel, folyamatos melegítés és keverés közben feloldjuk, és külön feloldjuk borban a csersavat is. Amikor
megvan, kiveszünk a derítendő borból négy kannával. Az egyik kannába beleöntjük a feloldott zselatint, a másikba a feloldott csersavat, kettőt pedig külön teszünk. Ha a kivett bor hőmérséklete 10 °C alatt lenne, kissé melegítsük fel, mert nagyon hideg borban a Zselatin nem oszlik el, hanem összeáll, kocsonyásodik.
Először a csersavat adjuk a borhoz, de mielőtt a borba öntenénk, előbb egy másik üres kanna segítségével egyikből a másikba öntögetve (csűrölve) még jól összekeverjük, és ezután öntjük a hordóba, ahol a borral alaposan elkeverjük. Ugyanígy, de még alaposabban kell csűrölni a zselatint addig, amíg a keverék nem habzik, egyöntetűvé nem válik, és akkor öntjük a hordóba, ahol szintén jól elkeverjük a borral. Amint a habzás megszűnt, a hordókat teleöntjük a félretett borral.
A derítőanyag vékony, száraz borban 8-14 nap alatt, testesebb vagy édes borban 14-20 nap alatt ülepedik le, a bor megtisztul és a zselatin tömör üledékéről lefejthető. Az ülepedés idejét befolyásolja még az adag nagysága is; minél nagyobb az adag, annál gyorsabban ülepedik.

Bentonitos derítés
A hazai agyagásványból előállított, száraz őrleményű nátriumbentonit Neoder vagy Deriton néven kerül forgalomba. Jó hatású derítő- és stabilizálószer. A borhoz hektoliterenként 30-50 g-ot használunk. A szükséges mennyiséget célszerű előbb próbaderítéssel megállapítani úgy, ahogy azt a zselatinos, csersavas derítésnél elmondottuk.
A Neoder előkészítése. A kimért Neodert 10-15-szörös mennyiségű (pl. 100 g-hoz 1-1.5 l víz) meleg vízbe szórjuk és csomómentes péppé keverjük, azután egy napig duzzadni hagyjuk. Másnap addig keverjük, amíg sima, tejfölszerű folyadékká nem válik. (Előkészítéséhez nem szabad bort használni, mert attól csomósodik.)
A derítőoldatot megszűrjük s a derítendő borhoz öntjük, miközben a bort folyton keverjük. A keverést erélyesen folytatni kell kb. 10 percig, amíg megindul a csapadékképződés. Néhány óra múlva megkezdődik a csapadék leülepedése, amely egy-két nap múlva befejeződik. Várjunk azonban még további 3-5 napot, hogy az üledék tömörebbé váljon, azután a kevés, de tömör csapadékról lefejthető a tiszta bor."