Heti tennivalók

30. hét - július 26 - augusztus 1.

 


Zöldséges

Bár nem mondom minden héten, azért ne hagyjuk abba a kabakosok (uborka, dinnye, tök) permetezését a peronoszpóra, baktériumos betegségek, kolletotrichumos termésfoltosság és mézgás varasodás ellen pl. Zinebbel és a baktériumok ellen Kasuminnal. Ha nem számít a várakozási idő akkor rézzel is permetezhetünk bár uborkánál ha jól tudom 7 nap a várakozási idő, de nézzük meg inkább a dobozon (ezt jó 10 éve csökkentették amikor megjelentek a járványok).

A káposztaféléket a levéltetvek és hernyók ellen védjük. Jó pl. a Decis.

Ha vetettünk másodvetésű borsót akkor gondunk lehet a rozsdával és a lisztharmattal. Jó ellenük pl. a bármely kén tartalmú szer, pl. a Thiovit és a Fundazol vagy Dithane szerkombináció.


Gyümölcsös

Gondosan nézzük át gyümölcsfáinkat - bár ezzel már kicsit megkéstünk, de jobb később mint soha -, hogy van-e rajtuk hernyófészek. Az amerikai fehér medvelepke (vagy tévesen szövőlepke) fészkei a leggyakoribbak, régebben már szóltam róla.

Ne feledkezzünk el a hernyófogó övek cseréjéről (lsd. korábban).

A kert listán többen is felvetették a a meggy mellett a dió levélhullását. A meggyről a válaszok részben írok.

Általában két betegség együtt okozza, a egy gnomónia gomba és a xantomonas baktérium egy válfaja.
A dió xantomonászos betegsége esetén kezdetben apró 2-3 mm-es szögletes vizenyős majd fekete foltok alakulnak ki, melyek később összeolvadnak, a levelek deformálódnak. A hajtáson és a vesszőn 5-8 mm-es fekete csíkok, majd rákos sebek alakulnak ki. A gyümölcs külső termésburkán először apró, vizenyős, majd nagyobbodó sötétbarna foltok láthatók Végül az egész megfeketedik, elrothad és rátapad a maghéjra. A magbél összezsugorodik, elfeketedik.
A gnomóniával ellentétben, - mely minden évben gyakori - ez inkább csak párás, csapadékos időben fordul elő mint az idei is.
Védekezés: rezes lemosó permetezés, majd virágzás előtt és után 10 nappal és ezután 10 naponként június közepéig réz tartalmú és Kasumin szerekkel. A lehullott lomb elpusztítása nem elég (de javasolt!), mert a kórokozó a fán is áttelel.

A dió gnomóniás betegsége esetén a levélen és termésen kezdetben 3-4 mm átmérőjű ovális barna szegélyű világosbarna közepű foltok láthatók, melyek később nagy szabálytalan folttá olvadnak össze.
Védekezés: szintén nem elegendő, de fontos a lomb beásása vagy őszi lombhullás utáni bepermetezése Fundazol vagy Topsin szerekkel. A fákat virágzás után 10 naponként június közepéig réz tartalmú vagy Zineb, Orthocid, Buvicid, Ortho-Phaltan, Antracol szerekkel kezeljük.

Jó lombfertőtlenítést lehet csinálni disznóperzselőhöz hasonló eszközzel is PB gázzal. A biogazdaságokban ilyeneket használnak még a gyomirtószerek helyett is, hogy ne kelljen annyit kapálni. Ezt nagy táblákon traktor vontatta gépekkel végzik.

Ilyenkor sajna már nem tudunk védekezni, mert a kórokozók benne vannak a levelekben, termésben, hajtásban.


Dísznövény

Sziklakertek IV.

A növények beültetése, ápolási munkái

A sziklakert vázrendszerének megtervezése mellett ültetési tervre is szükség van, a hozzá tartozó növényjegyzékkel. Az ültetés tervezése során a növények megválasztásakor az alaki szempontok mellett az egyes fajok környezeti igényeire, termőhelyi jellegzetességeire is legyünk tekintettel. Általában elsősorban dekoratív hatásra törekszünk, és nem meghatározott növénytársulások botanikai pontosságú reprodukálására. Tájképi sziklakert esetén az eredeti sziklai növényzetnek csak a jellegét igyekszünk visszaadni. A kevésbé díszes fajokat ezért elhagyjuk, s más vidékről, más társulásból származó, de hangulatilag odaillő, nagy díszítő értékű növényekkel helyettesítjük. Mértani sziklakertben hasonló a helyzet, úgy ültetjük be a szárazon rakott támfalat, a kőlapos utat, mintha a növények hosszú évek során, maguktól telepedtek volna meg ott. A szabályos és szabályosan ismétlődő növényfoltok itt is mesterkéltek.

Bár a sziklakert jórészt az évelők tenyészhelye, megfelelő méretű cserjék is elhelyezhetők benne, sőt fák alatt is létesíthető hangulatos sziklakerti jellegű növényegyüttes.

További szempontok a növények elrendezéséhez:

A kövek nagysága meghatározza a növény és a kő közötti arányt, azt, ami harmonikus összképet ad. A kert egyes részeiben pl. a kő a hangsúlyos, kevés a növény, más helyeken viszont a növényfelület az uralkodó. Ezért kerüljük az egy kő-egy növény ismételgetését. Kis kő mellé ne kerüljön nagy növény, lecsüngők alá ne ültessünk felfelé törő növekedésűeket. A rendelkezésre álló területet ne csak párnás-gyepes növekedésű fajokkal "aszfaltozzuk le", jól megválasztott szoliterek (Aquilegia vulgaris, Euphorbia epithymoides, Geum coccineum) alkalmazásával az összkép sokkal változatosabbá tehető.

Gondoljunk a növények végleges nagyságára. Ne zsúfoljunk tele minden lehetséges zugot, egy-egy tétel között hagyjunk megfelelő választóteret.

Az elkészült sziklakertet nem célszerű azonnal betelepíteni. Az összehordott, feltöltött föld sokat ülepszik és sok gyommag is kikel még. Ezért időnként gyomtalanítani kell. A legtöbb sziklakerti növény ősszel (augusztus végén - szeptemberben), vagy tavasszal (márciusban - áprilisban) egyaránt ültethető. Az ültetést mindig a magasabban fekvő részeken kezdjük és onnan haladunk lefelé. Így a be nem ültetett alsó részeken könnyen tudunk mozogni, nem teszünk kárt a friss telepítésben. Ültetés után, amennyiben szükséges, a talaj felszínét pormentes murvaréteggel takarjuk.

A virágdísz évi alakulása a sziklakertben más, mint az évelőágyakban. Az első és fő virágzási csúcs április - májusban bontakozik ki. Az Arabis caucasica, Aubrieta hibridek, Alyssum saxatile, Phlox subulata és az Iberis sempervirens felülmúlhatatlan virágzásintenzitása, színgazdagsága fémjelzi ezt a szakaszt. Május végén, júniusban a tavaszinál valamivel szerényebb, színhatásában mégis változatos második virágzási csúcsot alakíthatunk ki, melynek fő szereplői a Sedumok, Campanulák, Dianthusok, az Aster alpinus, az Alyssum argenteum, a Heuchera hibridek és sokan mások. Ezután a sziklakert képében a zöld szín válik uralkodóvá, melyet csak itt-ott szakit meg egy-egy virágos folt. A nyári virágszegénység enyhítésére elsősorban a július-augusztusban virágzó hazai évelő fajok kínálkoznak (Inulák, Geranium sanguineum, Anthericum ramosum, Theucrium chamaedrys, Allium montanum stb.). Ősszel a Ceratostigma plumbaginoides, Sedum spectabile és egyes Asterek adhatnak feltűnőbb színfoltot.

Az ápolási munkák általában az évelőágyakéval megegyeznek. Eltérések a következőkben adódnak:

A gyomtalanítás a talaj köves jellege miatt a hagyományos eszközökkel nem végezhető, erre speciális keskeny szúróvasakat használunk. A lemosódás következtében az eredeti talajréteg összetétele az évek során a murvakomponens javára tolódik el, ezért időnként a megfelelő talajpótlás szükségessé válik. A sziklakertet egyébként télre nem takarjuk szervestrágyával, tőzeggel vagy hullott lombbal.

Az esztétikus kertkép megőrzésében igen fontos a tavaszi és őszi takarítás idején a kívánt növényarányok helyreállítása. A túlságosan terjeszkedő fajokat metszéssel, a fölösleges részek gyökeres eltávolításával rendszeresen vissza kell szorítani. Ne sajnáljuk a sokszor drasztikusnak tűnő beavatkozásokat, mert a sziklakert jellege igen előnytelenül megváltozik, ha a vegetáció túlsúlyra jut. Mikor a növényzet a kövek felületét is elborítja, tulajdonképpen nem is beszélhetünk már sziklakertről.


Szőlő

Ha régen nem kötöztünk és csonkáztunk akkor itt az ideje. A lombozat legyen szellős, a fürtöket pedig érje a nap. 8-as alakú kötést alkalmazzunk, mert ez védi a hajtást a huzal kidörzsölésétől és kevésbé is csúszik.

A szőlő egész évi növényvédelméről részletes leírás található a http://www.extra.hu/nvedelem/ címen. Itt még a feromoncsapdák típusai és a növényvédőszerek fő típusai vannak csak egyelőre kidolgozva, de reméljük folytatják. Ha megkapom az engedélyt akkor eljuttatom közvetlenül is az olvasóimhoz ezeket.

A növényvédelmi technológiák csak egy-egy lehetőséget jelentenek, tehát sokféle helyes létezik.


Válaszok

Nem tudom milyen az a hortenzia. Ha nem savanyú talajon van akkor csak a cserjés hortenzia lehet, mert csak ez tűri a meszet. Savanyú talajon leginkább a kert hortenzia fordul elő. A metszésük azért nagyjából megegyezik, az irodalom szerint tél végén kell metszeni rövidre: a vékonyabb vesszőket 2-3, a vastagabbakat 4-6 rügyre, de az idősebb ágrészeket nem bántjuk csak ha ifjításra van szükség. Mindezt azért kell így, mert az azévi hajtásokon virágzik és ezek növekedését kell elősegítenünk a visszametszéssel. A mi kertünk meszes, ezért csak cserjés hortenziánk van, de azt nemigen szoktuk metszeni és így is szép, talán csak a tavalyi elvirágzott részek csúnyák kicsit, minimum azokat jó lenne lemetszeni.

Bocs, hogy nem írtam. Pl. Fundazol, Dithane, Merpan. De sokat nem fognak segíteni már. Ilyenkor már a teljes lombhullástól sem pusztul el a meggyfa, csak legyengül. Ismerek egy gyümölcsöst ami most pont úgy néz ki mint télen, csak alul van néhány levél rajta. Régi telepítés, kiparcellázva, senki sem gondozza és talán a moníliára igen érzékeny Pándy a fajta. kíváncsi vagyok mi lesz vele jövőre, de szerintem még pár évig elélnek a fák. A blumeriella ellen tavasszal lehet hatásosan védekezni ahogy leírtam néhány hete.

Miért nem szereted a békákat? Én annak idején róluk írtam a diplomadolgozatomat. Néhány zöld varangyot be is fogtam és mértem mennyit képesek megenni. Hát nagyon csalódtam, mert alig tudtam etetni őket annyit megettek. Mindent megesznek válogatás nélkül ami mozog és beléjük fér. Meztelen csigától a szúnyogokig.
Nem olyan régen jónéhány trópusi országban lecsapolták a mocsarakat, hogy csökkentsék a maláriát, de nagyot tévedtek, mert ezzel a békák száma is igen lecsökkent és a malária csak nem akart megszűnni. Most már megtanulták, hogy a békáknál hatékonyabb eszközt a szúnyogok ellen nem találhatnak. Már nálunk is tavasszal békapárzás idején a legnagyobb vonulóhelyeken a veszélyeztetett közutakon békamentést szerveznek, ami abból áll, hogy a békákat a kövesút egyik oldalán vödrökbe gyűjtik és átviszik a másikra. Fejlettebb országokban már eleve úgy tervezik az utakat, hogy alattuk alagutakat építenek és terelőlemezekkel terelik át a brekucikat. Hazánkban minden kétéltű és hüllő védett!

A békák tudom nem szép állatok, de erről ők nem tehetnek. Rosszat nekünk embereknek ők nem tesznek. Ne bántsuk hát őket! Kérdésedre válaszolva csak annyit tudsz tenni, hogy megvárod míg szárazabb év jön és akkor a béka is kevesebb lesz.

Válaszom, nem. A mész oldódik és a japán juhar, a rhododendronok, áfonyák, a Magnolia (liliomfa-tévesen tulipánfa), a hortenziák, a vérvörös ribiszke, a szelídgesztenye, a magyal, a varázsmogyoró levelei sárgulnak, a növény pár évi sínylődés után elpusztul. Ezek erősen meszes kerti talajba sem valók.

Hogy kertünk mennyire meszes azt egyszerűen úgy állapíthatjuk meg, hogy pár csepp ecetet (10-20%-os) cseppentünk pár deci talajra és ha jól láthatóan pezseg akkor meszes a talaj. Visszatérve a sziklakertre, olyan követ kell keresni, melyek ha Ca tartalmúak is, mégsem oldódnak könnyen. Ilyen nálunk nem nagyon van, bár én ehhez nem nagyon értek de azt hiszem a dolomit semmiképp se jó a trachit esetleg. Savanyú kőzet nálunk ha jól tudom csak a Velencei-hg.-ben és a Mecsek kis részén van, de már elég régen tanultam földrajzot. Visszatérve a japán juharra, szerintem nem feltétlenül kell sziklára ültetni, lehet úgy komponálni a sziklakertet, hogy a közelében legyen. Így a sziklakertet mintegy összeköti a kert többi részével. Mert gondolom nem erősen meszes a talajotok, hogy azon se éljen meg. Gyengén meszes talajon a fentiek közül a legtöbb növény még megél csak a rhododendronok, áfonyák és a kerti hortenziák nem.

A gyökereztető hormon tulajdonképpen egy természetes készítmény, a növényekben egyébként is meglévő hormonokat tartalmazza, melyek nagyobb mennyisége elősegíti a gyökérképződést (alfa-naftil-ecetsav (NES), béta-indolvajsav (IVS)). Nagyobb faiskolákban ezeket maguk keverik a megfelelő arányban, de a boltokban is kaphatók. Lehetnek alkoholos vagy talkumporos formájúak, tehát por vagy folyadék.
A nehezebben gyökeresedő örökzöldek őszi és téli dugványainak nagyobb töménységben adják, a könnyen gyökeresedő lomblevelűek nyári dugványozásához kisebben, vagy el is hagyják. A porhoz néhol még Orthocidot is adnak, az alkoholos oldatba mártás után pedig kis szikkasztás után talkummal 10%-osra higított Orthocid-porba mártják a dugványt.
Az alkoolos készítménybe kb. 5 mp.-ig kell mártani a dugványt, majd lecsepegtetni. A keverési koncentrációkról nem írok, úgyis kikeverten kaphatók már ezek a boltokban és rajtavan mire használható.
Még egy fontos dolog: ezek nem csodaszerek, tehát ha rosszak a feltételeink, nem tudjuk biztosítani az állandó párát és meleget hónapokig akkor az örökzöldjeink úgysem fognak megeredni. Ha pedig jók a feltételek akkor általában nélkülük is boldogulunk, legfeljebb kisebb eredési százalékkal.

A komposztálás egy nagyon nagy téma, könyveket írtak róla és mindenki
kicsit másképp látja a nélkülözhetetlenségétől a haszontalanságig.

Nem szeretek sokat írni, ezért ne haragudj de a biokertészet
kézikönyvéből másolok ki.

> AMIT A KOMPOSZTRÓL TUDNI KELL
>
> Minden kertben kell komposztot termelni, mert ezáltal jelentős
> mennyiségű szerves anyag kerül vissza a talajba. A komposzt
> életteret biztosít a talajmikrobák millióinak, lazítja a földet,
> javítja a vízháztartást és elősegíti a begyökeresedést. Vízáteresztő
> talajoknál (pl. a homok) a különben leszivárgó csapadékot és a benne
> oldott tápanyagokat megköti, tárolja. A levelek, a zöldségfélék
> hulladéka, a gyep nyiradéka, az elpusztuló egynyáriak a növekedési
> időszak végén, valamennyien gazdagok tápanyagban, s pazarlás lenne
> elszállítani vagy megsemmisíteni azokat. Ha ezeket az anyagokat
> kezelés nélkül egyszerűen a talajba ássuk, többet árthatunk, mint
> használnánk, mivel a lebontás folyamatában részt vevő baktériumoknak
> életfolyamataikhoz nitrogénre van szükségük. Más forrás híján ezt a
> fontos tápanyagot a talajból vonják el, a növényekben hiánytüneteket
> okozva. Ezzel szemben a komposztálódás folyamán a növényi
> maradványokon az Azotobakter nevű baktériumfajok szaporodnak el. A
> komposztálódás számukra kedvező életfeltételeket biztosít, mert
> megkötve a levegő nitrogénjét, azt más mikroorganizmusok számára is
> felvehetővé teszik. Így a jó komposzt a talajból sose von el
> nitrogént, sőt jelentősen növeli annak mértékét. Minthogy a
> komposztálódás időigényes folyamat, egy jól tervezett biokertben
> állandóan két komposztprizma legyen. Amíg az egyik háborítatlanul
> érlelődik, addig a másikat folyamatosan feltölthetjük.
>
> Hogyan készítsünk jó minőségű komposztot?
> A jó komposzthoz mindenekelőtt megfelelő nyersanyag kell. Ezenkívül
> a megnyugtató eredmény- elérésében egész sor tényező játszik
> szerepet : a levegő, a nitrogén, a mész, a nedvesség, a meleg és a
> baktériumflóra. Régi és újabb kertészkedőknek íródott könyvekben
> számtalan ajánlást találunk arra, hogy a komposzthoz mit szabad
> felhasználni, és mit nem.
> A szabály azonban nagyon egyszerű: semmit ne hagyjunk kárba veszni,
> ami komposztálható. Eredetileg majdnem minden szerves anyag
> komposztálható, kivételt csak azok képeznek, amelyek az egészségre
> ártalmasak lehetnek: beteg növényi részek, főzés maradéka stb.
>
> A LEVEGŐ MOZGÁSA A KOMPOSZTPRIZMÁBAN A levegőnek a komposztprizmában
> döntő szerepe van. Ha a nyersanyag levegőtlenné préselődik és nem
> kívánatos anaerob baktériumok szaporodnak el benne, tevékenységük
> folytán például a fűnyiradék bűzlő, rothadó masszává válik, amely a
> kertben teljesen értéktelen. A jó légcsere a prizmában a
> komposztálás alfája és omegája. A légmozgás biztosítására fontos,
> hogy az anyagokat ne dobjuk válogatás nélkül a prizmára, hanem az
> egyes alkotóelemeket keverjük, például a nagy tömegű gyepnyiradék
> önmagában tömör, levegőtlen lenne, ezért a komposztprizma mellett
> gyűjtsünk össze lazításra használható szálasabb, rostos szerkezetű
> anyagokat. A füvet, apró gyomot keverjük durvább, nagyobb gyomokkal,
> felaprított papírral vagy szalmával.
>
> A NITROGÉN
> A komposztprizmában felszaporodó baktériumoknak "üzemanyagként"
> szükségük van nitrogénre, s ehhez nitrogénben gazdag trágyaféle az
> ideális. Magam erre a célra tvúktrágyát használok. Az állatokat
> áthelyezhető, kifutóval ellátott ólban tartom, amit azután mindig
> oda viszek, ahol épp egy letermett zöldségféle után üres terület
> van. Az ólban felgyűlő trágyát összegyűjtöm, s a komposzthoz
> adagolva kiegészítő nitrogénforrásként alkalmazom.
> Ha istállótrágyát nem tudunk beszerezni, akkor a kereskedelemben
> kapható komposzt-adalékot (startert) vásároljunk, amely a fenti
> elvárásoknak teljesen megfelel. Ezek a legtöbb kertészeti
> szaküzletben beszerezhetők.
> Az algakészítmények, például az alginit éppen ennyire alkalmasak
> arra, hogy a komposztálódást jól beindítsák. Alkalmas lehet, de egy
> kicsit drága a vérliszt, mely szintén nagyon jó nitrogénforrás.
> Ezekből az anyagokból csak kis mennyiségeket használjunk,
> mindenesetre kevesebbet, mint amennyit a gyártók ajánlanak!
> Tulajdonképpen elég, ha a komposztot 30 cm-es rétegenként vékonyan
> beszórjuk.
>
> A MÉSZ
> Mész adagolásával a komposzt "édes" lesz, savanyú kémhatása csökken,
> pH-értéke emelkedik.
> Akinek meszes talajú kertje van, inkább ne meszezze a komposztot,
> mert a savasabb kémhatású komposzttal közömbösítheti kissé földje
> lúgosságát. Ha a meszezést elutasítjuk, arra is kell gondolnunk,
> hogy annak a humusz felépítésében fontos szerepe van, jelenlétében a
> humifikáló baktériumok intenzívebben működnek, s enélkül a folyamat
> sokkal hosszabb ideig tart. Ajánlatos a prizma minden 30
> centiméterére egy, az aktivátoroknál vastagabb mészréteget szórni. A
> meszet különböző formában kínálják : égetett mész, oltott mész,
> szénsavas mész, algamész.
>
> A VÍZ
> A komposztálás folyamatában nagy jelentősége van a víznek. Normális
> körülmények között a komposzthoz felhasznált zöld anyag elegendő
> vizet tartalmaz, különösen, ha fűnyiradékot is keverünk közé. Forró
> nyáron mégis előfordulhat, hogy a komposztprizma felülete kiszárad.
> Ilyenkor ne feledjük el egy kissé megöntözni ! Hasonló történhet, ha
> szalmát használtunk. A szalma jó komposztadalék, a légcserét
> elősegíti - különösen, ha könnyen tömődő gyepnyiradékhoz keverjük-,
> de előbb gondosan meg kell nedvesíteni! Ha más közegünk nincs, a
> szalma magában is jól komposztálható. Én mindenesetre a prizma
> megfelelő átnedvesítésére locsolófejjel legalább fél órán át
> permetezek.
>
> A KOMPOSZTSTARTEREK
> A kereskedelemben számos komposztstartert, vagy mint neve is mutatja
> indító-gyorsító anyagot kínálnak. Bár ezek a készítmények
> összetételükben különböznek egymástól, valamennyien baktériumokat,
> gomba-oltóanyagokat, tehát élő talajmikrobákat tartalmaznak, gyakran
> nitrogénnel, valamint agyaggal és egyéb ásványokkal kiegészítve.
> Ezek a kezdők segítségére lehetnek, de mint azt már fent írtam, nem
> feltétlenül szükségesek. Aki egyszer már sikeresen készített
> komposztot, annak további "starter" teljesen szükségtelen. Ha igazán
> helyesen akarunk eljárni, hintsünk néhány lapát kész komposztföldet,
> vagy a rostálás után visszamaradó, még nem egészen humifikálódott,
> darabosabb "rostaalját" a készítendő prizma egyes rétegei közé.
>
> A HŐ
> A komposztálódás folyamatát a hő kétségtelenül meggyorsítja. Nyáron
> két-három hónap után már használható komposztot nyerünk. Az
> átalakulás folyamata télen úgy lelassul, hogy a komposzt nem les-r.
> kész tavasz előtt.
> A szélein kövekkel rögzített sötét fóliával összegyűjtjük a hőt, és
> egyben megakadályozzuk a télen komoly gondokat okozó túlnedvesedést.
> Fólia helyett más anyagokat is felhasználhatunk a prizma takarására.
> Magam egy öreg szőnyeget fogtam be erre a célra, amelynek van némi
> szellőzése, s lekötni sem kell.
>
> A BAKTÉRIUMOK
> Végül, de nem utolsósorban a lebontás folyamatához baktériumokra van
> szükség, s ez munkánk legegyszerűbb része. Egy marék földben
> mikrobák milliói nyüzsögnek, s ha a komposztra gyomok kerülnek, a
> gyökereiken tapadó földben elegendő ilyen segítségre tettünk szert.
> Ajánlják, hogy terítsünk vékony földrétegeket a növénymaradványok
> közé, de szerintem ez szükségtelen.
>
> Komposzttárolók
> Komposztprizmát a kert bármely sarkába építhetünk. Tároló
> segítségével jobb minőségű komposztot nyerünk. A minden oldalról
> nyitott prizma felülete könnyen kiszárad, s az egész anyagot 2-3
> alkalommal át kell rakni, hogy a még nem korhadó külső anyagok
> belülre kerüljenek. A komposzttároló nagysága a kert méreteitől
> függjön! A kertészeti szakboltokban számos kivitelben kaphatók.
> Néhány eladó magasztalja azt a kivitelt, amelynél a komposztálandó
> anyagot fent csak be kell rétegeznünk, míg lent folyamatosan
> kitermelhető a jól érett komposzt. Ilyen ígéreteknek ne adjunk
> hitelt! Két tárolóra van szükségünk, amíg az egyikben az anyag
> korhad, humifikálódik, addig a másikat folyamatosan tölthetjük.
> A legokosabb lécekből egy ládát készíteni, amit egyik oldalán
> hozzáépítéssel bővíteni tudunk. Nem nehéz komposzttárolót saját
> kezűleg építeni. E célra leginkább a fa felel meg, amely esztétikus,
> olcsó, egyszerűen megmunkálható Használhatunk azonban téglát,
> kiselejtezett műanyag hordót, cölöpökre rögzített drótfonadékot, sőt
> készen kapható komposztzsákot is.
>
> FÁS ANYAGOK KOMPOSZTÁLÁSA
> Fák és cserjék nyesedékét, kérget nem szabad felaprózás nélkül a
> prizmába rétegezni, mert humifikálódásuk hosszú időt vesz igénybe.
> A kéreg lignint tartalmaz, mely a baktériumok számára nehezen
> leépíthető anyag, ezért ez a feladat a lassabban működő, a
> baktériumoknál kevesebb levegőt, de több fényt igénylő gombákra
> hárul. A fás maradványok előzetes feldarabolásával, aprításával a
> lebomlás folyamatát gyorsíthatjuk, a gombák "munkáját"
> megkönnyíthetjük.
> Praktikus kis aprítógépeket lehet kapni, beszerzésük kifizetődő, ha
> a költségektől nem riadunk vissza. Igaz, hogy időbe kerül, amíg az
> egész anyagot feldolgozzuk, de ezzel értékes , komposztadalékot
> nyerünk, mivel a darabos, lassan korhadó fadarabkák elősegítik a
> prizma jó légcseréjét. Az apróra darabolt fás részeket ,
> dísznövényágyak felületére mulcsrétegként teríthetjük, ahol
> hozzájárul a csapadék tárolásához és a gyomok elfojtásához.


> A komposztálásra szánt anyagok kezelése
> Az igazán jó komposzt ideális esetben barna és morzsalékos
> szerkezetű, az őszi erdő kellemes illatát árasztja. A gyakorlatban
> azonban ilyet ritkán tudunk készíteni. Jó esélyeink vannak tavasszal
> és nyáron, ha a tároló elég nagy és csak a legjobb minőségű szerves
> anyagot használjuk.
> Egy kisebb komposztprizmán - ahol mindenféle hulladékot
> összegyűjtünk közel sem tudunk ilyen jó eredményt elérni. Többnyire
> egyenetlen, a korhadási folyamat különböző fázisaiban lévő, csak
> félig bomlott rostos anyagot tartalmazó komposztföldet kapunk. Ezen
> azonban ne keseredjünk el, mert még az ilyen komposzt is jobb a
> semminél. Javítja a talajt, s biztosan nem káros, legfeljebb csak
> hosszabb idő szükséges ahhoz, hogy humusszá váljon. Sok kertész
> szívesen használ félig érett komposztot a fák alatti tányérok és a
> cserjék talajának takarására. A humifikálódott anyagok táplálják,
> míg a még nem egészen elbomlottak serkentik a talajéletet.
> Jó minőségű használható komposzt nem keletkezik magától, meg kell
> érte dolgozni. Minden egyes adalékot másképpen kell kezelni : a fű
> nyiradékát, mielőtt a komposztra kerül, rostos, durvább anyaggal
> kell kevernünk, hogy ne kezdjen el rothadni. Erre nagyobb
> gyomnövények, felaprított újságpapír vagy szalma is alkalmas .
> A szalma nagyon jó erre a célra, ezért a komposzttároló mellett
> mindig tároljunk egy bála szalmát. Nagyon fontos óvó rendszabály
> azonban : a szalma nagyon száraz, ezért mielőtt a prizmára kerülne,
> feltétlenül nedvesítsük át. Az újságpapír lassabban bomlik, de
> megéri a kitartás, mert kiváló adalék, különösen nedves zöldanyag
> komposztálásához. Négy résznyi gyepnyiradékhoz használjunk egy
> résznyi aprított újságpapírt. Sose tegyünk a komposztra összegyűrt
> újságot, mert nehezen bomlik.
> Én a papírt 2,5 cm-es csíkokra vágom, s felhasználásig egy műanyag
> zsákban tartom. Felhasználás előtt egy vödörnyi hígított
> algatrágyalében (algákból gyártott folyékony készítmény) áztatom.
> Mindig csak kis mennyiséget használok. A színes magazinok papírja
> nem alkalmas komposztálásra, nehezen bomlik és sok ólmot tartalmaz.
> Konyhai ételmaradékot egyáltalán ne tegyünk a komposztra, mert a
> romló, fertőző anyag a férgeket (légynyüvek) is vonzza.
> A nagyobb gyökérrészeket feldarabolom, és gyommal vagy
> gyepnyiradékkal takarom, hogy az egereket és patkányokat távol
> tartsam.
> A burgonyahéj esetleg kihajt még a prizmában, vagy már a
> felhasználás után, de ezeket a hajtásokat könnyen el tudjuk
> távolítani. Természetes alapanyagú textíliákat is felhasználhatunk,
> ha azokat előbb feldaraboltuk.
> Az egy év folyamán előállított komposzt mennyisége nemcsak a
> felhasznált anyagoktól, de az idősjárástól is függ. Meleg időjárású
> években egy tárolóból két, némi szerencsével akár három alkalommal
> is kitermelhetjük a kész, megfelelően érett komposztot : először
> nyárelőn, másodszor nyárutón, s némi szerencsével a következőt kora
> tavasszal.
>
> HOGYAN RÉTEGEZZÜK AZ ANYAGOKAT A KOMPOSZTTÁROLÓBA?
> A komposzttartót állítsuk sík felületre, lehetőleg a talajra.
> A berakást mindig durva anyagokkal : lótrágyával, szalmával vagy már
> fásodó, durva gyomokkal kezdjük, így a levegő mozgását semmi sem
> fogja akadályozni. Erre rakjunk egy 15 cm vastag réteget, szórjunk
> rá némi komposztstartert vagy nitrogéntrágyát.
> (Ez nitrogéntartalmú szerves adalék.) Helyette használhatunk ismét
> egy réteg nagy nitrogéntartalmú lótrágyát, amely a komposztálódás
> folyamatát meggyorsítja. Erre következik ismét egy 15 cm vastag
> réteg, amit kevés káliumtartalmú műtrágyával hintsünk meg.
> Így folytassuk tovább, amíg a tárolót meg nem töltjük. Végül
> takarjuk le egy- darab szőnyeggel, vagy egyéb légáteresztő anyaggal,
> amely megőrzi az egészet a kiszáradástól, de a túlzott megázástól
> is.
> Az így kezelt anyag nagyon gyorsan lebomlik, s közben szemmel
> láthatóan összeesik. Kitermelés után helyet ad a következő adagnak.
>
> KOMPOSZTÁLHATÓ ANYAGOK
> Csak kevés kert szolgáltat elég nyers szerves hulladékot egy
> komposzttároló feltöltéséhez. A biokertész azonban nagy tömegű
> hasznos szerves anyagot gyűjthet össze, amit különben kidobnak.
> A zöldanyag egyik lehetséges forrása a helyi zöldségkereskedő vagy a
> piac. Záróra körül érdeklődjenek hulladék után, hasonlóképpen örülni
> fognak, mint a sportpályák és golfklubok tulajdonosai, akik a
> legtöbb esetben szívesen megszabadulnak a nagy mennyiségű
> pázsitnyiradéktól.
> Ha vidéken élnek, keressenek fel gabonatermesztő gazdákat. Ha nem
> szántják be, akkor tőlük is kérhetnek 1-2 bála szalmát.
> A legjobb, ingyen beszerzett talajjavító anyag, amire én valaha is
> szert tettem, egy paradicsomtermesztőtől származott, aki a
> növényeket tőzeggel töltött zsákokban tartotta, s a letermés után
> átadta a paradicsomgyökerekkel teljesen átszőtt, csak egy szezonban
> használt zsákokat. Ezek még komposztálás nélkül is kiváló
> talajjavító anyagnak bizonyultak. Minthogy- nem bioüzem volt, a
> tőzeget egy éven át tároltam, hogy a vegyianyag-maradványok
> lebomoljanak.
>
> Lombföld készítése, komposztálása
> A lomb komposztálása magas lignintartalma miatt hosszú időt vesz
> igénybe. Ahhoz, hogy morzsalékos szerkezetű, jó minőségű
> komposztföld keletkezzék, legalább kétévnyi időre van szükség, de
> megéri várakozni ! Az értékes lombból készült komposztot
> (lombföldet) kár mulcsozásra használni vagy a talajba forgatni,
> inkább cserepezéshez vagy vetőládába használjuk.
> A lomb bomlási folyamata jelentősen eltér más anyagok
> komposztálódásától. Míg egyébként főként baktériumok működnek közre,
> addig a lomb gombák segítségével bomlik le, s ezek több fényt és
> kevesebb levegőt igényelnek, mint a baktériumok. Ezért a
> komposzttárolót olyan sarokba telepítsük, ahol a lomb hosszabb ideig
> zavartalanul korhadhat, komposztálódhat.
> Legalább két komposztprizmára van szükségük, mert a lombföld csak
> két év múltán használható. E célra egészen egyszerű, karókból és
> drótfonatból készült tárolót építsünk.
> A berakott lombot rétegenként nyomjuk, tömörítsük össze, mielőtt
> újabb adagot hordanánk rá. Száraz nyarakon némi vizet igényel a
> lombtömeg, egyébként magától, forgatás nélkül is szépen lebomlik. A
> helyi köztisztasági vállalattól nagy mennyiségű lombot szerezhetünk,
> amelyet a berakás folyamán megtisztíthatunk a nem szerves
> szemetektől.
> Aggasztó, hogy ezt a lombot a kipufogó gázok ólomtartalma szennyezi.
> Csak remélhetjük, hogy a bomlás folyamán a veszélyes nehézfém
> kimosódik, ebben az esetben azonban a talajt szennyezi. 'Tehát nem
> mindegy, hogy a lomb honnan származik.
>
> Trágyaföld készítése, komposztálása
> Az istállótrágya a közönséges komposzt számára is nagyon jó
> tápanyagforrás. Ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy
> nagyobb mennyiségű istállótrágyával rendelkezünk, akkor trágyaföld
> előállítására alkalmas komposztprizmát készíthetünk.
> A trágyaföld a rendkívül tápanyagigényes növények számára készül.
> Általánosan bevált módszer szerint 20 cm vastag trágyarétegre
> váltakozva vékony földréteget kell teríteni. A prizma ne legyen túl
> laza, ezért tapossuk meg! Ne használjunk meszet, mert hatására a
> kötött nitrogén légnemű ammóniákká alakul, s nagy része elillanva
> kárba vész. Ha a trágya nagyon szalmás volt, a prizmát erősen meg
> kell nedvesíteni, de csak annyira, hogy jó nedves legyen, ám ne
> váljék csöpögősen vizessé!
> A trágyaföldet három hónap elteltével át kell forgatni. További
> három-négy hónap múltán felhasználható földdé érik.
>
> Felületi komposztálás
> A komposztkészítés idő- és fáradtságigényes művelet; egy elfoglalt
> kertésznek gyakran nincs ennyi ideje. Hogy az értékes szerves anyag
> mégse vesszen kárba, alkalmazzuk a felületi komposztálás jól bevált
> módszerét. Lényege, hogy egy nem túl vastag réteg szerves növényi
> anyagot a zöldségsorok vagy egyéb takaratlan talajfelületek tetejére
> rétegezünk. Különösen hasznos megoldás a sokat taposott utakat és a
> fák tányérját felületi komposztréteggel takarni. Ez az eljárás
> inkább csak haszonkertben javasolható, ahol az esztétikai elvárások
> sokkal csekélyebbek.
> Kihordás előtt a gyomokat feltétlenül hagyjuk meglankadni, nehogy
> újra begyökeresedjenek. Mivel a komposztprizmához hasonlóan itt sem
> kívánatosak a gyommagvak, felmagzott gyomot ne használjunk! A
> pázsitnyiradék, jóllehet ideális felületi komposztanyag, de ha az
> egynyári fűfélék felmagzottak benne, szintén ne használjuk.
> Ennél az eljárásnál a bomló szerves anyagok lassabban keverednek a
> talajba, mint a beforgatott, érett komposzt esetében. Fennáll a
> veszélye annak, hogy a talajban nitrogénhiány lép fel, ezért a zöld
> anyag kiterítése előtt némi nitrogéntrágyázás szükséges lehet.
> A bomlási folyamat meggyorsítására az anyagot bedolgozhatjuk a talaj
> felső rétegébe. Talajmaró segítségével az anyag úgy felaprítható,
> hogy a giliszták a továbbiakban könnyen feldolgozhatják. Ilyen
> esetben kiegészítő, pótlólagos nitrogéntrágya feltétlenül szükséges.
> Hintsünk négyzetméterenként egy maréknyi vérlisztet a
> talajfelületre.

> AMI NEM KERÜLHET A KOMPOSZTPRIZMÁRA
> ˇ A beteg, vagy kártevőktől hemzsegő anyagokat azonnal égessük el !
> ˇ A kitermelt burgonya fennmaradó szárrészeit a gumó és szárrothadás
> terjesztésének veszélye miatt ne komposztáljuk, hanem égessük el !
> ˇ A fák és cserjék nyesedéke lassan komposztálódik, ezért csak
> megfelelően darabolva kerülhetnek a komposztra!
> ˇ A főtt konyhai hulladék, maradék gyakran rothadni kezd,
> nyüvesedhet, fertőzővé válhat !
> ˇ Tarackos évelők gyökerét ne vessük
> a komposztra, mert ott tovább szaporodhatnak, inkább égessük el !
> Ilyenek a tarackbúza (Agropyron repens), a podagra (Aegopodium
> podagraria), az apró szulák (Convolvulus arvensis), a kúszóboglárka
> (Ranunculus repens)
> ˇ Gyakran olvasható, hallható, hogy a komposztálódás során keletkező
> hő minden gyommagot csíraképtelenné tesz. Ez azonban csak nagyon
> magas hőmérsékleten igaz, és ezt a hőmérsékletet a prizma a
> valóságban a legtöbb esetben nem éri el.
> ˇ Természetesen ne kerüljön a komposztba olyan anyag sem, amely nem
> bomlik el.
> Az üveg- és cseréptörmelék, a konzervdoboz, a műanyag sosem a
> komposztra,
> hanem mindig a szemeteskukába való.


Kiegészítésül csak annyit, hogy a komposzt saját tapasztalataim
szerint nem tartalmaz sok tápanyagot, a szerves trágya sokkal dúsabb,
tehát ha pl. ha ebbe vetünk cserepekbe akkor még adjunk hozzá érett
istállótrágyát és agyagos földet. Ez általában jó a legtöbb növénynek.

Pár hete leírtam az örökzöldek szaporításának általános nagyüzemi technológiáit. Ez a biztos módszer, házilag kétes az eredmény, de lehet próbálkozni. Az eredés több hónapig is eltarthat. Sokszor nem száradnak el a növények, de nem eresztenek gyökeret és ez megtévesztő lehet, ezért célszerű megnézni párat. Ha már pár centis gyökerei vannak akkor lehet pl. tejfölös poharakba ültetni, de ha nem fagyérzékeny akkor szabadba is. Amíg nincsenek gyökerei addig hagyd rajta az üvegeket, mert a lényeg a pára! Sűrűn kell öntözni, de csak kis vízadagokkal, akár naponta 3-4 szer is.
A tápoldat az eredés szempontjából nem sokat számít csak majd megeredés után érdemes adni.
Nem tudom szabadban vannak-e, ha igen akkor télre jó lenne bevinni.