Kertbarát Hírlevél

29. hét - július 19- 25.

A héten a sok eső után végre szárazra fordult az idő. Tegyünk rendet a kertben, az eső miatt elmaradt kaszálásokat, kapálásokat és egyéb munkákat most végezzük el.


Zöldséges

Sok helyen lehet látni, hogy a krumplinak már csak a szárvégein van levele, máshol elszáradt. Ez nem természetes folyamat, hanem az eső miatt elhatalmasodó burgonyavész okozza. Az elszáradt leveleket már nem pótolhatjuk, de hogy a továbbiak se száradjanak el védekezhetünk Ridomil, Miltox Special, Dithane, stb. szerekkel. Hosszú hatástartamú szereket csak akkor használjunk ha nem szedünk még a krumplinkból a konyhára, csak majd a nyár végén takarítjuk be egyszerre.

A paradicsomvész is ugyanúgy elhatalmasodott főleg az olyan helyeken ahol tavaly iss ugyanott volt a paradicsom. Ellene ugyanazokkal a szerekkel védekezhetünk mint a burgonyavész ellen.

(Mindkét károsítót bemutattam már részletesen is a korábbiakban.)

A petrezselyemnek sok helyen fehér a levele és így a konyhában se tudjuk felhasználni a terméscsökkenés mellett. Ezt a petrezselyemlisztharmat okozza, amit könnyen legyőzhetünk. Megfelelőek a lisztharmat ellen általában használt szerek, így pl. a Fundazol, Karathane, Rubigan, de a környezetkímélő kén tartalmú szerek is (Thiovit, Sulfur. Nedvesíthető kén stb.) melyek még a biotermesztésben is alkalmazhatók. Túl meleg, napos időben ne permetezzünk, inkább hagyjuk estére vagy kora reggelre, mert perzselést okozhatunk!


Gyümölcsös

Most nagyon jól láthatók a himlő vagy másnéven sharkavírus tünetei az érett őszibarackon, kajszin (méginkább a magon), a szilva levelén és az éredő termésén. Részletesen lsd. a heti "válaszok" részben!

Almán folytassuk a lisztharmat, varasodás és almamoly elleni védekezést.


Dísznövény

Elsűrűsödött díszcserjéinket most is megmetszhetjük annyira, hogy egymást ne árnyékolják, nem kell a nyugalmi időszakot megvárni.

Sziklakertek III.

Mint a múltkori idézetből kiderült a sziklakertben egyenrangú elem a kő és a növény. Most a kövekről szólok, legközelebb pedig folytatom a növényekkel.

A sziklakert építés alapanyagai

A sziklakert legfontosabb építőanyaga a kő, mely több méretben és funkcióban alkalmazható.

A "sziklakomponens" kialakítására leggyakrabban az üledékes kőzeteket, közülük is elsősorban a mészkövet használjuk. A múlt században, a miniatűr hegyek, barlangok építésekor a könnyű és jól darabolható és fúrható mésztufát kedvelték, mely porózussága folytán jó nedvességtartó képességgel is rendelkezik. Hátrányai viszont, hogy a gyomok, mohák főleg árnyékban túlságosan ellepik és viszonylag hamar szétmállik. Ezenkívül a mésztufa ritkán lép ki a felszínre, ezért hegyszerű feltornyozása ízléstelen. Napjainkban a miniatűr sziklakertek építésében van jelentősége.

A mészkő és dolomit sziklakibúvása könnyen utánozható. Színük legtöbbször fehér, ezért jól érvényesülnek a sziklakertben. Legjobbak a .szivacsos-szemcsés szerkezetű, kagylósan kifagyott hézagokat, lyukakat magukba foglaló tömbök. A homokkövek is megfelelők, színük az előfordulási helytől függően a világos-sárgától a vörösig változik.

A magmás kőzetek (bazalt, andezit, riolit, gránit, komorabbak, sötétebb színűek, kibúvásuk nehezebben utánozható. A természet által lekoptatott tömbök általában túl nagyok, a frissen robbantottak meg túlságosan széles szegélyűek és nem szép formájúak. A nehéz szilikátkövekből a barnuló, kagylós törésű tömör darabok a megfelelőek.

A hegyi patakok medrében található vízhordta, legömbölyített kövek csak ritkán alkalmasak sziklakert építésére. Ezek a rohanó víz hangulatát idézik. Sziklakertbe csak akkor lehet helyük, ha csörgedező vízzel, mesterséges vízmosással alakítunk ki megfelelő környezetet számukra.

A sziklakert építés további alapanyagai:
- drénkő: durvább és apróbb zúzott kő, melyből a fölösleges víz elvezetésére szolgáló drénréteget készítjük;
- mészkő- vagy dolomitmurva: a nagyobb szemcsenagyságú, pormentes murva kettős célt szolgál: egyrészt a talajkeverék lazítására, másrészt felületborításra használjuk. Utóbbira olyan növények esetében van feltétlenül szükség, melyek a felfreccsenő sárra érzékenyek, Különösen a levélrózsás és a finoman molyhos levélzetű fajok kényesek e tekintetben. A földdel betemetett részek nyirkos, hűvös időben - főleg télen - rothadásnak indulhatnak.
- sziklakerti talaj.

A különleges igényű fajok kivételével a legtöbb sziklakerti növény számára megfelelő az egységesen összeállított homokos-vályogos, humuszban gazdag, jó vízáteresztő, de egyben jó víztartó talajkeverék. Erre a célra legjobban a különböző lombföldek felelnek meg, de ezekhez ma már nehéz hozzájutni. Jól felhasználhatók még a különféle fakéreg-korhadékföldek, melyek erdészeti fatelepeken esetleg nagyobb mennyiségben is beszerezhetők. Lényeges azonban, hogy ne legyenek túl érettek. Esetleges savanyúságukat köbméterenként 2-3 kg mészkőpor bekeverésével csökkenthetjük. Legmegfelelőbb a bükk- és fenyőkéregföld, de tölgy-, nyár-, akác- és fűzkéregföldet is használhatunk. Ezek a korhadékföldek ugyanúgy, mint a lombföldek, viszonylag elfogadható mennyiségben tartalmaznak tápanyagokat. Jó talajkomponens lehet még a drótféregmentes gyepszintföld is. A talajkeverékhez összeállításkor köbméterenként 3-4 kg vegyes műtrágyát adhatunk, szervestrágyát he használjunk. A talajt a vízáteresztő-képesség javítása érdekében kb. fele arányban murvával keverjük.

Mészkerülő növények számára lápi gyepszintföld, kvarchomok és mészmentes agyag komponensekből állíthatunk elő megfelelő talajkeveréket.

Tájképi sziklakertek építése

A tereprendezést követően a leendő sziklakert helyén. 20-40 cm vastagságban kiemeljük a talajt, "tükröt" készítünk. Első lépés a kövek ("sziklák" elrendezése és beépítése. Ezután a tükör alján zúzott kőből elkészítjük a vízelvezető drénréteget. Vastagsága a talajtól és a terep lejtésétől függ. Rossz vízáteresztő, kötött talajon, enyhe lejtőn vagy sík terepen 20-25 cm vastagságú drénre van szükség. Laza, homokos talajon, meredek lejtőn vékonyabb is megfelel, sőt esetleg el is hagyhatjuk. A drénréteg alján összegyűlő víz elvezetése a legmélyebb pontból kiinduló lejtős drénárok segítségével oldható meg.

A durva drénréteg fölé néhány cm vastagon apróbb kőzúzalék kerül, majd erre terítjük 15-20 cm vastagságban a talajkeveréket. A sziklák közti hézagokba, a sziklák üregeibe is ezt a talajt tömjük.

További szempontok:
- Inkább kevesebb, de nagyobb kővel dolgozzunk. Sok kis kő nem ér annyit, mint egyetlen nagy.
- Túl sok azonos méretű darab monoton hatású.
- Feltétlenül egyféle és azonos jellegű kőzetet használjunk, ne keverjük a magmás kőzeteket üledékessel, a friss törésűeket az idő által megérlelt idősebb darabokkal (az utóbbiak sokkal értékesebbek!
- A köveket úgy helyezzük el, ahogy eredeti helyükön találhatók, kötőanyag nélkül.

Szórványköves sziklakertben a kövek nagyobb mértékű besüllyesztést általában nem kívánnak. A sziklakibúvásos kerttípusnál a köveket olyan mélyre ássuk be a tükör aljába, hogy a drén és a talajréteg elkészülte után kb. egyharmad részüket lehessen látni.

A réteges sziklakibúvás építését a lejtő alján kezdjük. A réteg-utánzó teraszokat 1-3 sor kőből alakítsuk ki. A sorok dőlése befelé lejtsen. Az alsó sorok a felsőknél 5-15 cm-rel előbbre álljanak a felsőknél. Az így kialakuló peremeken meggyűlik a víz, a talaj, és kedvező feltételek alakulnak a növények számára. A köveket közvetlenül egymásra is rakhatjuk, de néhány cm vastag talajréteget is tehetünk közéjük.

A rétegek vastagságát és egymástól való távolságát állandóan változtassuk. A rétegek között szabálytalan, meg-megszakadó, enyhébb lejtésű teraszokat építsünk, ahol a törmelékes lejtők növényei helyezhetők el.

Lényeges szempont továbbá, hogy túlságosan ne aprózzuk fel az összefüggő felületeket, lehetőleg ne alakítsunk ki teljesen vízszintes vagy függőleges rétegeket, és a terep tagolásában a rézsűszerű, merev élek helyett lágyabb átmeneteket képezzünk.


A köveket jól illesztették a kerti környezetbe.A lejtőbe ágyazott sziklaegyüttes olyan, mintha az időjárás formálta volna ilyenre. A kövek elhelyezése és iránya természetes kialakulás látszatát kelti.

A sziklakert égtáji kitettsége többé-kevésbé hatással van a mikroklíma alakulására. A déli-délnyugati lejtőkön télen a legnagyobb a hőingás, nyáron itt a legmagasabb a hőmérséklet, legnagyobb a szárazság. A keleti oldalak kevésbé szárazak, és bár elegendő napfényben részesülnek, nem forrósodnak fel annyira, mint a déli részek. Az észak felé néző lejtők - különösen szélvédelemmel is ellátva - még hűvösebb, nyirkosabb mikroklímát teremthetnek, ahol kényesebb növények is megtalálják életfeltételeiket.

A terep lejtésének mértéke szintén fontos tényező. Meredek lejtőn, sziklafalakon az égtáj szerinti kitettség jobban érződik, mint az enyhe lankákon. A lejtő felső része mindig szárazabb az aljánál, ahová leszivárog a víz. A több nedvességet kívánó növények ezért a sziklakert mélyebb fekvésű részeire kerüljenek.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a tájképi sziklakertek építésében a hiteles természetszerűségre kell törekednünk. Az elkészült sziklaalakzatok akkor hatnak legmeggyőzőbben, ha nem érződik rajtuk az ember keze munkájának nyoma: úgy érezzük, mintha mindenestől a természet eredeti alkotását látnánk.

Mértani sziklakertek építése

Ezzel a sziklakert-típussal nem a természet stilizált megjelenítésére törekszünk. A mértani sziklakert érzékelhetően az ember alkotása, ezért itt az épített jellegnek kell uralkodnia. Az előzőnél a kövek elhelyezése inkább érzés szerint történt, a mértani kőkert elemei viszont ember alkotta műszaki létesítmények, megvalósításukhoz szakértelmet kívánó kézműves munka szükséges. A felhasznált kövek kisebb méretűek is lehetnek.

A szárazon rakott támfalak kötőanyag nélkül összerakott, sziklakerti talajjal hézagolt kőfalak. Elsődlegesen síkok közti szintkülönbségek áthidalására szolgálnak, olyan esetekben, amikor az egyszerűbben kialakítható rézsű nem fér el. A kerti támfalak hatásos téralakító elemek is, továbbá kedvező életteret nyújthatnak sziklakerti növények számára.

A műszaki kivitelezés részleteire nem térünk ki, csupán néhány alapvető tudnivalóra hívjuk fel a figyelmet.

Horizontmagasság feletti falakat csak olyan kivételes esetekben építsünk, ha nagy a szintkülönbség és nincs lehetőség a falak tagolására. Egyébként a 40-120 cm közötti falmagasság a kedvező. 60 cm magasságon felül sovány beton-alap készítésére is szükség van. A köveket "kötés"-be helyezzük el, ez megtöri a résekbe lefolyó víz lendületét, és csökkenti az eróziós károkat. A támfal ne legyen függőleges, hanem enyhén hátrafelé dőljön. Ezáltal a csapadékvíz könnyebben beszivároghat a hézagokba, a növények gyökereihez.

A támfal építésekor a kövek közé talajt terítünk. A növények gyökerei azonban a kövek mögé is behatolnak, ezért ott is termőtalajnak kell lennie. A támfal építésekor ügyeljünk tehát arra, hogy mögötte 30-40 cm-es hézag maradjon, amelybe ugyancsak sziklakerti talajt töltünk. Mivel a kövek közötti hézagok általában keskenyek, az ide kerülő talajt előzőleg átrostáljuk, hogy zavaró kődarabkák ne maradjanak benne.

Ha a kőlapos utakat sziklakerti növényekkel kívánjuk társítani, nem elég csupán a kőlapok lefektetése. Megfelelő tükör elkészítése után - amennyiben a talajviszonyok szükségessé teszik - 10-20 cm drénréteget alakítsunk ki. Erre 10-15 cm vastag sziklakerti talajréteg kerül és ezt követően helyezzük el a kőlapokat olyan módon, hogy azok végül 3-4 cm magasan a környező talajszint fölé emelkedjenek.

Hasonló szelvényt készítünk teraszágyak esetében is.

Szárazon megépített kerti lépcsők tükrét lépcsőzetesre ássuk ki. Alul a víz elvezetésére murvaréteget terítünk el és arra helyezzük el a sziklakerti talajt. A fokokat több darabból rakjuk ki, mivel csak így tudunk közéjük növényt ültetni. A köztük hagyott hézagok 1-2 cm-esek legyenek. Az alapozással és az építéssel egyszerre haladunk felfelé, fokonként. Legvégül a kövek közti réseket megtöltjük talajjal.

A süllyesztett sziklakert nálunk még kevésbé ismert megoldás, mely sík területen vagy csekély szintkülönbség esetén alkalmazható. Voltaképpen egy kővel kirakott falú verem. A "sziklafal" építés lehetőségét egy kisebb-nagyobb terület kimélyítése útján, 1-1,5 m vastagságú talajréteg kiemelésével teremtjük meg. A víz tökéletes elvezetéséről feltétlenül gondoskodni kell, különösen a minden oldalon zárt térszín esetében, ha a természetes lefolyást nem biztosíthatjuk. Az oldalfalak kialakítása lényegében megegyezik a szárazon rakott támfaléval.


VÁLASZOK

Sajnos ez a fa betegsége, mégpedig a sharka vírus. Bármelyik növényvédős azt mondaná azonnal vágd ki a fát, mert a vírusokat a levéltetvek viszik át más kajszi, őszibarack és szilvafákra. Szilvánál sokkal elterjedtebb és veszélyesebb. A Besztercei szilva eltűnése a termesztésből ennek köszönhető. Most már érdemes toleráns szilvákat ültetni amilyen pl. a Stanley is. A szilva levelén sárgászöld tarkázottság, a gyümölcsök deformáltak, foltosak. Ha nincs a közelben kajszi vagy szilva akkor kisebb a kockázat és a fa még jónéhány évig elélhet.

Szerintem vegyél olyat amilyet kapsz, ha nem is a legjobb társítást választod akkor is valószínűleg lesz valamennyi termés. De ha van helyed 2-3 fajtával már biztos tökéletes lesz a megporzás.

Többféle lehetőség van. Talán a legegyszerűbb a talajtakarás, ezt mulcsozásnak hívják. Az anyag lehet pl. fenyőkéreg, fűrészpor, szalma, de nyírott vagy kaszált fű is vagy még sokminden más. A takarás csökenti a talaj felmelegedését és kiszáradását. De a gyomosodást is.
Esetleg lehetne néhány nagyra növő fát ültetni, hogy árnyékoljunk, de ez csak díszkertbe jó megoldás.
A talaj minősége is befolyásolja a kiszáradást. A homoktalaj szárad ki a legkönnyebben, a jó minőségű csernozjom nehezebben. Lehet javítani a talaj minőségén szerves trágyázással.
Drágább megoldás persze az időzített automatizált öntözés. Ha ez részletesebben érdekel, szólj.