HETI HIRLEVÉL

28. hét - július 5 - 11.

Folytassuk a védekezéseket a múlt héten közreadott növényvédelmi előrejelzés alapján.


A parlagfű az allergia leggyakoribb okozója. Irtsuk!


Zöldséges

A különféle zöldségnövényeinknek nemcsak más és más gyakoriságú, hanem egy alkalommal is eltérő mennyiségű öntözővizet kívánnak. 1 négyzetméterre 1 liter víz jelent 1 mm-t. Ha kiteszünk egy befőttesüveget és megmérjük a száj átmérőjét, akkor máris van egy esőmérőnk, amihez már csak egy kis számolás és egy mérőhenger kell. Ezt vonjuk le az öntözőadagból.
A tökfélék kb. 60 mm-t, a paradicsom 30-35-t, a paprika 35-40-t igényel hetente amit egyszeri öntözéssel kiadhatunk. Az uborka naponta szeret 1-2 mm frissítő öntözést, hetente egy alkalommal pedig 25-30-t.


Gyümölcsös

A meggymoniliás, elszáradt ágrészeket most, szüret után már nyugodtan levághatjuk. Ez azért fontos, mert a gombafonalak az ágakban áttelelnek és jövőre tovább szárad az águnk.


Dísznövény

Sziklakertek II.

A múltkor belevágtam a sziklakerti növényekbe anélkül, hogy egy szót is szóltam volna magáról a sziklakertről. Ezt a "bűnömet" szeretném most egy kicsit törleszteni.

Legszívesebben azt írnám, hogy "a sziklakert nem az aminek hiszed!" Mivel a legtöbb hazánkban megtalálható sziklakert nem igazán szép. Az 1-2 négyzetméteres kis földhalomrra lerakott néhány kő nem mutat valami szépen.
Jó sziklakertet nagyon nehéz tervezni. Nem is vállalkozom rá, hogyerről bővebben írjak, inkább a KÉE tankönyvéből idézek.

A sziklakert másik legfontosabb építőeleme a kő. Régebben úgy tartották, hogy szerepe alárendelt, csupán háttérként szolgál a növények szépségének kiemelésére. Ma már legtöbben azt a véleményt osztják, hogy a sziklakertben a növény és a szikla egyenrangú partnerek. A kőkomponens jelentőségének növekedése jórészt a japán kertkultúra hatására vezethető vissza, melynek formavilágában a kőnek megkülönböztetett szerepe van.
A szikla, a kő a kertben az erő és a nyugalom szimbóluma. Az állandóság, a kimozdíthatatlanság érzetét kelti. A jól megválasztott kövek önmagukban is csodálatosak: a fény-árnyék játéka formáikon, színváltozásaik nedves és száraz időben, sima vagy érdes felületük, a zuzmók és mohák mozaikja rajtuk állandó örömforrás az értő természetbarát számára.
A környezetükben tenyésző változatos növények nemcsak pompás ellentéthatást teremtenek, a sziklák és a növények együtt egymás érvényesülését kölcsönösen fokozni, egymás szépségét még jobban kiemelni képesek.
Az első európai sziklakertek 1860 körül keletkeztek. Stílusukban teljesen eltértek a maiaktól, alkotóik a valódi hegyek kicsinyített másait igyekeztek létrehozni, amelyeket gipsz-zergékkel, kunyhókkal, barlangokkal is "dekoráltak". Mindezt ma már ízléstelennek tartjuk.
A modern irányzat nemcsak a sziklakertek új típusait alakította ki, hanem számos, korábban dogmaként kezelt, korlátozó előítélettől is megszabadult. Így például napjainkban is kísért még az a tétel, hogy sziklakertet csak dombos, hegyes vidéken, lejtős terepen lehet létesíteni, azt is csík a helyszínen vagy a közelben található kőzetféleségek felhasználásával. Az új felfogás szerint a kerti kompozíció zárt egység; fák, cserjék, térfalak határolják, ezért a tájtól bizonyos mértékig elszakítható. Sziklakertet ezért - a kialakult mikrodomborzat figyelembevételével, megfelelő sziklakert típus megválasztásával - bárhol lehet létesíteni.
A kőzetanyag megválasztásában is nagyobb szabadsággal járhatunk el. A sziklakertnek az év bármely szakában díszítenie kell, ezért nagy jelentősége van a kertet alkotó kövek színének, alakjának, nagyságának. Csupán azért, mert például a Visegrádi hegységben az andezit a jellemző, lemondani a sokkal szebb mészkő alkalmazásáról, értelmetlen volna!
A tervezés során mindenesetre a kert egészét kell figyelembe vennünk. A sziklakertet ott alakítsuk ki, ahol a terepadottságok erre a legmegfelelőbbek (pl. garázs-lejárók, rézsűk stb. Az évelőágyhoz hasonlóan lehetőleg a sziklakertet is kapcsoljuk a kert főhangsúlyos elemeihez.

Sziklakert típusok

Építészeti szempontból a sziklakertek két fő típusa különböztethető meg: a tájképi sziklakert és a mértani sziklakert (kőkert).

A tájképi sziklakert a kő és a növény valamely természetes előfordulási formáját és sajátosságait igyekszik visszaadni. Hangsúlyozni kell, hogy a cél sohasem szolgai másolás, hanem egy adott táj hangulatának stilizált megjelenítése.
A tájképi sziklakert lehet szórványköves, sziklakibúvásos vagy speciálisan épített.

A szórványköves típus a hegyláb képe, ahol a lejtés többé-kevésbé megszűnik és az összefüggő növénytakarót már csak itt-ott töri meg a szikla, a gyepbe süllyedve nagy, "fentről érkezett" kőtömbök hevernek. Sík területeken ez a legelőnyösebb sziklakerti típus. Lényegesen kevesebb kő kell hozzá és könnyebben kivitelezhető.

A sziklakibúvásos típus a hegyoldal képét jeleníti meg. Akkor természetes hatású, ha úgy tűnik: a "sziklák" a mélyben elhelyezkedő egyetlen hatalmas sziklatest felszínre bukkant részei. Az üledékes kőzetek (mészkő, dolomit, homokkő, kavicsos törmelékekből összeállt betonszerű konglomerát) legjellemzőbb sajátossága, hogy rétegekből tevődnek össze. E rétegek a tektonikus földmozgások következtében a törésvonalak mentén gyakran a felszínre kerültek, esetleg az egyes rétegek egymás fölött el is csúsztak, így lépcsős-pados alakban több szint alakul ki. Ezt a réteges sziklakibúvást a legkönnyebb utánozni, azonkívül ez a forma a sziklakerti növények számára is jó termőhelyet nyújt, ezért viszonylag gyakran építik.

A speciálisan épített tájképi sziklakert formái közül kettő érdemel említést:
1. A szurdokvölgy igényesebb magashegységi (alhavasi, havasi) fajok számára készül. Először egy észak-déli tájolású, mély árkot alakítunk ki. Északról zárt legyen, hogy a szél ne fújjon rajta keresztül. Hossza legalább 3 méter, szélessége 1 méter, mélysége 1,5 méter legyen. Falát egymásra rakott kövekből építjük. Az ilyen árokban, különösen ha szivárogtató altalaj öntözéssel is ellátjuk, a magas hegyvidékekéhez hasonló mikroklíma alakul ki.
2. Nagyobb építkezések során sík terepen is nagymennyiségű fölösleges földtömegek adódnak. Ebből bizonyos rendszerben tájképi jellegű terepalakulatok létesíthetők. Ezek megfelelően osztják-tagolják a teret és játszóterek kialakítása mellett sziklakertek létesítését is lehetővé teszik. Egy 2-3 méteres domb már megfelel erre a célra.

Összefoglalva megállapítható: a tájképi sziklakertek minden típusa akkor hiteles és esztétikus, ha természetszerűséget tükröz. Éppen ezért a sajnos gyakran látható, kövekkel mesterkélten megtűzdelt és Sedumokkal, Sempervivumokkal beültetett földkupacok nem tekinthetők sziklakertnek.

A mértani sziklakert (kőkert) geometrikus formarendszerben kialakított sziklakert. A tájképivel szemben megjelenésében bizonyos feszes merevség: a vonalak, síkok, terek rendezettsége jellemző, mely egyensúlyt, nyugalmat áraszt. Ez azonban csupán a sziklakert vázára érvényes, a növények kiültetés-módjára nem! A mértani sziklakert elemei a szárazon rakott támfalak, a kőlapos utak, a teraszágyak és a szárazon megépített kerti lépcsők. Ide sorolható továbbá az ún. süllyesztett sziklakert is.


Ez a kertfajta szervesebben kapcsolódik térben az épülethez, az épület teraszrendszeréhez. Ebből azonban nem következik az, hogy épületekhez, főleg a modernekhez, csak mértani kőkert társítható! Nyugat-európai és észak-amerikai példák mutatják, hogy a modern építészeti stílus az egzakt geometriai formák kiegészítéséül a kertben zegzugos formákat teremtett, a vad természet stilizált változatával (sziklakerti elemekkel is) alakítva ki művészi ellentéthatásokat.
Egyébként meg kell jegyeznünk, hogy éles határvonalat a tájképi és a mértani sziklakert között nem mindig lehet húzni. A sziklakert többnyire különböző típusok, stíluselemek keveréke, melyben természetesen valamelyik típus vezető szerepet játszik (pl. szárazon rakott támfal tájképi sziklakertet határol).
Végül néhány szóban kitérünk az ún. miniatűr sziklakertek ismertetésére. Az első ilyen létesítményt a múlt század végén Angliában mutatták be. Ezt követően a 30-as évekig néhány nyugat-európai államban elterjedtek. A II. világháború után feledésbe merültek, ma azonban újra divatba jöttek. A miniatűr sziklakertben elsősorban teknőszerűen kivájt mészkősziklába, nagyobb kőtálba, eternit vagy faládába telepített apró termetű sziklakerti növényegyütteseket értünk, de ma már különböző egyéb megoldásokat is kialakítottak. A természetszeretet, a növény utáni vágy szülte azt a törekvést, hogy minden kis helyet, ahol a növény megélhet, felhasználják kert létesítésére. A miniatűr kertek teraszokon, erkélyeken, loggiákon, függőfolyósokon is elhelyezhetők és "szemközelbe" hozzák a hegyek apró növénycsodáit.


VÁLASZOK

Főleg azért, mert az öntözővíz hidegebb mint a talaj és a növény, ezért nagyon lehűtené. PErsze ez nem olyan nagyon fontos szabály hiszen az eső is sokszor elég hideg és nagyüzemekben egész nap folyamatosan öntöznek - igaz csatornákból.

 

Másik kérdés: Mivel lehet a darazsakat távoltartani a szőlőtől? Olyan érdekelne ami esztétikus.

Épp most láttam gazdaboltban darázscsapdát a boltban, ami egy átlátszó gömbszerű kis műanyag tartály. Házilag helyettesíthető bármilyen széles szájú üveggel, amibe valami erjedő édes levet vagy szörpöt, állott sört, limonádét, cukros vizet öntünk. A méhek távoltartására pár csepp ecetet öntsünk bele. Az üveg tetejét fóliával lekötjük és a közepén 1 cm átmérőjű lyukat vágunk. Fontos a fészkek felkutatása és elpusztítása. A francia darázs rejtett üregekbe (padlás, zárak stb.) készíti egy lépsoros fedetlen fészkét, a német darázs pedig a földben lakik.

Már kaptam hasonló kérdést, ezért a válasz szerepel a válaszok közt.

 

Amúgy azt olvastam, a réztartalmú szerek a szerves vegyszerekhez képest kevéssé környezetkárosítók. Ez igaz-e annak fényében, hogy végülis a réz nehézfém, és mint ilyen az élő szervezetekre mérgező? Remélem nem probléma, hogy kérdésem hosszúra sikeredett...

Igen, ezek is környezetkárosítók, de a réz a növények és az ember számára is létfontosságú mikroelem, vagyis igen kis mennyiségben, de szükségünk van rá. Tehát kis mennyiségben még egészséges is. Az más kérdés, hogy ha ész nélkül használjuk akkor felhalmozódva a szervezetben problémát okozhat. Ezért szabályozzák a biotermesztésben az évi hektárra kijuttatható mennyiséget.

A F.benjamina hajtásdugvánnyal szaporítható. Egy néhány rügyes hajtást bedugsz egy kis cserépbe, letakarod egy uborkásüveggel és meleg helyen vigyázol, hogy ki ne száradjon. A dugványról az alsóbb leveleket le kell szedni, a többit felére visszacsonkítani. Ha csak eléggé csúnya akkor alaposan vissza is lehet metszeni, kibírja.

A hortenziát akkor a legjobb gyökereztetni amikor 10-20 cm-sek a hajtásai. Nehezebb gyökereztetni, de hasonló módon próbálkozhatsz. Ha vannak jobb feltételeid akkor fóliasátorban az asztalra helyezett kis fóliaalagút alatt tőzeg-perlit 1:1 keverékben gyökereztethetsz hortenziát.

Nem tudom. Lehet valamelyik baktériumos betegség is. A múlt héten írtam róluk, nézzd meg a képeket nem hasonlít rá? Ha igen akkor a rezet és a Kasumin-t javaslom. Amivel permeteztél azok nem is jók baktérium ellen. De ha gondolod elküldheted a leveleket vagy fényképet. (Milyen jó lenne ha mindenkinek lenne egy digitális fényképezője!) A sárgulás lehet, hogy a levélfoltosságtól független vas vagy magnéziumhiány?

1. Igen, csak fokozottan kell vigyázni a kiszáradásra.

2. A fagyal az egyik legkönnyebbeb szaporítható cserje. Legegyszerűbb téli fás dugványozással. Március-áprilisban megvág kb. 20 cm hosszú ceruzavastag vesszőket, majd árokba dugja úgy hogy kb. 5 cm legyen csak kint, majd arra is húz földet. Ősszel már felszedhető, de két évre is bennt hagyhatja, akkor azonban ritkábban ültesse.

Igen, a fű egy nagyon érzékeny jószág. Ha sárgul akkor talán a tápanyagfelvétellel lehet gond. Lehet, hogy a talaj nem egyenletes minőségű, vagy az öntözés. Nem tudom, de javaslom valamilyen speciális gyepműtrágya kiszórását és utána öntözést. Ez tartalmaz Nitrogént, Foszfort és Káliumot is, de a 3 fő tápelemen kívül kisebb mennyiségben még néhány tucat tápanyagra van szüksége a növénynek (hogy pontosan mennyire az még vitatott, folyamatosan nő a számuk). Szóval ezekbe a speciális műtrágyákba minden benne van ami kell a gyepnek. Tapasztalatom csak a Woldüngerrel van, bár ez nem speciálisan gyepre való, hanem minden kertészeti növényre kipermetezve, kiöntözve vagy kiszórva és beöntözve. Az utóbbinál minden műtrágyánál óvatosan kell eljárni, mert kiéghet a gyep a sok tápanyagtól (főleg a nitrogén a veszélyes).